Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Drelicharz; Wojciech: Annalistyka Malopolska XIII-XV. wieku. Kierunki rozwoju wielkich roczników kompilowanych (Ism.: Bagi Dániel) 1062

1062 TÖRTÉNETI IRODALOM határokon kívüli elismertetése és országon bélüli megszerzése tekintetében. A tanulmány egyébként magyarulis napvilágot látott a Zimányi Vera-emlékkönyvben (Ezredforduló-századforduló-hetvenedik évforduló. Szerk. J. Újváry Zsuzsa. Piliscsaba 2001.). Herwig Wolfram bécsi professzor és intézetigazgató II. Konrád császár keleti politikáját vizsgálja írásában (Konrád. II und seine „Ostpolitik"). Másutt már magyarulis olvasható állásfoglalása (Szent István és az államalapítás. Szerk. Veszprémy László. Bp. 2002.) szerint a császár Szent István elleni 1030. évi hadjáratának oka a mai napig rejtélyes, minden valószínűség szerint a bajor előkelők egy része által szorgalmazott akció lehetett, amelynek megindításában szerepet játszhatott az államalapító királyunk által 1027-ben megakadályozni szándékozott német bizánci követség, valamint Magyarország Velence-politikája is. A bizantinológiai és szlavisztikai tárgyú dolgozatok sorát Pavol Haviernik, a pozsonyi egyetem egyetemes történeti tanszékének munkatársa által írt munka nyitja meg (The Identification of the Messalians and the Bogomils). Ebben a kora középkori eretnekekre, a bogomilokra a bizánci forrásokban alkalmazott messzaliánus elnevezéseket veszi számba, tagadva, hogy valós kapcsolat lehetett volna a korai bizánci misztikus mozgalom és az eretnekség között. Martin Hurbanié, aki szintén a Comenius Egyetem egyetemes történeti tanszékének dolgozója, írásában Nagy Konstantin bizánci császárnak az óorosz állami ideológiában betöltött szerepével foglalkozik (The Image of Constantine the Great in Rus'. The Tradition and Innovation of the Motive of the First Christian Emperor). A kijevi Ruszban főként Vlagyimir Monomah nagyfejedelmet hasonlították a bizánci uralkodóhoz, míg a 10. századi, Konstantinápolyban megkeresztelkedő Olga hercegnőt a császár anyjával, Szent Ilonával mérték össze. Lubor Matejko, a pozsonyi egyetem orosz tanszékének kutatója két ószláv forrás értelmezéséhez szólt hozzá (Some Remarks on Interpretation of Slavonic Written Sources). Maciej Salamon, a krakkói Jagelló Egyetem bizantinológusa a lengyel-bizánci kapcsolatokat vizsgálta két időszakban, a 11. század első évtizedeiben, Vitéz Boleszló uralkodása alatt, illetve a 14. század végén, a Jagelló-kor kezdetén (Polen und Byzanz. Die Perspektiven des 11. und des 14. Jahrhunderts). A pozsonyi konferencia anyagát tartalmazó kötet értékes darabja az első ezredforduló történetét taglaló kelet-közép-európai tudományos kiadványoknak. Elsősorban a pozsonyi egyetem medievistáinak seregszemléje, s jól kitapinthatóvá teszi a bizánci tudományok, illetve a korai magyar történelem iránti érdeklődés meglétét az intézmény kutatóinál. Thoroczkay Gábor Wojciech Drelicharz ANNALISTYKA MALOPOLSKA XIII-XV. WIEKU Kierunki rozwoju wielkich roczników kompilowanych Krakow 2003. 498 о. A KIS-LENGYEL ÉVKÖNYVÍRÁS A XIII-XV. SZÁZADBAN Az úgynevezett „kompilált" nagy évkönyvek szerkesztésrendjének irányai A közép-európai országok középkori történetírásának kutathatóságát nagyban befolyásolja az a tény, hogy a 10. század végén a történeti Kelet-Közép-Európában kialakult keresztény államalakulatok saját történetírásának kezdeteiről mind a mai napig nem rendelkezünk teljesen biztos képpel. Közismert, hogy hazai történetírásunkat azon sajátos körülmény miatt, miszerint az annalisztika nem tudott gyökeret verni a magyar történetírás műfajai között, elsősorban a 14. századi krónikakompozíció időbeli rétegeinek kérdése, illetve ezzel összefüggésben a legrégebbi szerkesztmények problematikája foglalkoztatja. Ezzel szemben Cseh- és Lengyelországban nem a nagyobb narratív szintézisek jelentenek gondot a kutatók számára — hiszen a 12. század elejétől folyamatosan keletkeztek önálló, egy kéz írta, irodalmi műként is vizsgálható elbeszélő alkotások —, hanem a nagyszámú, bonyolult szöveghagyományú és a 14-15. századi elbeszélő forrásokra igen jelentős mértékben ható évkönyvirodalom. Ráadásul a lengyelországi annalisztika még a csehországinál is bonyolultabb feladat elé állítja a kutatókat. Az évkönyvek ugyanis három nagy, területileg elkülönülő csoportra bomlanak: a kis-lengyel, a nagy-lengyel és a sziléziai évkönyvekre, melyeknek közös, filológiailag kikövetkeztethető, önmagában azonban nem ismert őse az