Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Drelicharz; Wojciech: Annalistyka Malopolska XIII-XV. wieku. Kierunki rozwoju wielkich roczników kompilowanych (Ism.: Bagi Dániel) 1062

TÖRTÉNETI IRODALOM 1063 úgynevezett „elveszett Annales Polonorum", amelynek legrégebbi feljegyzései feltehetően még a 10. század végére nyúlnak vissza. A lengyel annalisztikával kapcsolatban sem látszik szűnni azonban a kutatói polémia. Mint azt Gerard Labuda néhány évvel ezelőtt megjelentetett tanulmánya igazolja, a középkorkutatás számára a legnagyobb kihívást mindig is a kis-lengyel évkönyvek problematikája jelentette. Heinrich Zeissberg, Stanislaw Smolka, Stanislaw Kçtrzynski, Wojciech Kçtrzynski, Piere David, Zofja Kozlowska-Budkowa, Gerard Labuda, Krzysztof Ozóg után most egy fiatal krakkói történész, Wojciech Drelicharz jelentkezett igen terjedelmes tanulmánnyal a kis-lengyel annalisztika tárgykörében. Drelicharz munkája öt nagy kérdéskört fog át. Mindenekelőtt tartalmaz egy teljes körű áttekintést a kézirati hagyományról. Ez már önmagában tiszteletreméltó teljesítmény, hiszen — miként a könyv első 112 oldalát kitevő részletes leírásból kiderül — az egyes évkönyvek kézirattörténete sem egyszerű kérdés, nem is beszélve a különböző kéziratokat fenntartó hét kódéx keletkezéstörténeti problémáiról és nem utolsósorban sorsáról. Különösen bonyolult kérdést jelent az úgynevezett Sçdziwôj-kôdex problémája. Ez tartotta fenn többek között a Lengyel-Magyar Krónika egyik ma ismert kéziratát, valamint Szent Adalbert második életírásának egyik szövegtanúját, továbbá Gallus Anonymus egyik — ugyan csonkán maradt, de az uralkodó felfogás szerint az elveszett archetypusra leginkább támaszkodó — kéziratát is. Bár a kódexet 1434 és 1467 között írta névadója, Czechla-i Sçdziwôj, éppen Drelicharz kutatási eredményeiből tudjuk, hogy a jelenleg ismert, több évkönyvet is tartalmazó kódex egy korábbi, feltehetően a 15. század elején keletkezett kódexre támaszkodott, azt pedig részben a 14. századi Zamoyski-kódex alapján állították össze. Tehát csupán a Sçdziwôj-kôdex példáján is jól látszik, hogy a szerző igen komoly feladatnak tett eleget, amikor tisztázta az egyes kéziratok származásának rendjét. A könyv második részében (113-200.) a szerző alapos, gondos munkával mutatta ki, milyen úton-módon találtak utat a kis-lengyel évkönyvek adatai a 15. századi évkönyv-kompilációkba. E helyen különösen az úgynevezett Zdarzenia godne pamiçci („Emlékezetre méltó események") címen ismert, 15. századi kompilációt szükséges kiemelni. Ez egyike a nem kevés vitatott datálású forrásnak - keletkezési idejét illetően a 15. század elejétől a század végéig terjedő vélemények ütköznek egymással. A szerző érdeme, hogy a kis-lengyel évkönyvekből átvett adatok alapján sikerült új eredményeket felmutatnia a vitatott forrás keletkezését illetően. Még jelentősebb eredményeket hoztak Drelicharz vizsgálatai a könyv harmadik részében, ahol a szerző a 14-15. századi elbeszélő források és a kis-lengyel évkönyvek kapcsolatát mutatta ki. Az ügy érdekessége, hogy az ez utóbbiak forrásául szolgáló korábbi, napjainkra már elveszett évkönyvek információi nem kerültek be a 12. századi, illetve 13. századi nagy szerkesztményekbe, Gallus Anonymus, illetve Vincent Kadlubek munkáiba, mert azok történeti koncepciójuk tekintetében teljesen autochton vonásokat hordoznak. Ezzel szemben kimutatható a kis-lengyel évkönyvirodalom hatása a későbbi, 13. század végi, de különösen 14. századi szerkesztményeken, így a Nagy-Lengyel Krónikán, az úgynevezett Krónika Katedralnán és a Chronica longa seu magnán. Ez utóbbi a 14. század végén keletkezett, számos olyan információt is megőrzött azonban, amelyek sokkal korábban keletkezett források révén jutottak be szövegállományába. Különös figyelmet érdemel e tekintetben a Chronica longa seu magna azon bejegyzése, mely szerint Bátor Boleszló király leigázta a magyarokat és a szászokat, és a Salawa (Saale) folyóban ércoszlopokkal jelölte ki Lengyelország határait, valamint Szent Adalbertet eltemettette Gnieznóban („Boleslaus Magnus subiugavit Ungarns et Saxones et in flumine Solawa meta ferrea Polonie fines terminavit. lste sanctum Adalbertum suscepit et in Gnezna collocavit."). A megjegyzés leginkább amiatt érdekes, mert annak összes elemét tartalmazza Gallus Anonymus 12. század elején keletkezett gesztája, amelynek forrásait mindmáig több-kevesebb sikerrel igyekszik megállapítani a tudomány. Drelicharz alapos forrásanalízise szerint a kis-lengyel évkönyvek közvetítette, Bátor Boleszlóról szóló adatok az úgynevezett Krakkói Évkönyvből (Rocznik Krakowski) kerülhettek bele a Chronica longa seu magnába, mely évkönyv egyik szövegleszármazója a jelen recenzióban már említett, minden évkönyv ősének tekinthető Annales Polonorum deperditiriek. Amennyiben ez így van, és nem a később kompilált kis-lengyel évkönyvek vették át Gallus Anonymus ezen adatait, akkor igazolódhat az a korábban hipotézisként már felmerült állítás, hogy a 12. század eleji történetíró több, napjainkra már elveszett évkönyvet vagy krónikás feljegyzést is hasznosíthatott. A munka negyedik részében a szerző a kis-lengyel évkönyvek olyan adatait vette tüzetesebb vizsgálat alá,,amelyek más, 14. századi évkönyv-kompilációkban maradtak fenn. A fejezet