Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
68 TAKÁCS TIBOR részvénytársaságok vezető pozícióiban a városi elit tagjainak aránya a század elején dinamikusan nőtt: 1900-ban még a 15%-t sem érte el, 1912-ben viszont meghaladta az egyharmados szintet. Az 1910-1920-as években ez az arány stagnált, míg az 1930-1940-es években jelentősen lazultak a városi elit kapcsolatai a helyi gazdasági vezetéssel: 1930-ban az elit tagjainak negyede, később mindössze a 15%-a rendelkezett valamely részvénytársaságban vezetőségi hellyel. E képviselők legkevesebb a fele, sokszor a kétharmada (1900-ban majdnem az összes ilyen személy) a szakosztályokban is tagsággal bírt. A bizottsági tagoknak már a századfordulón is több mint a negyede, az 1910-1920-as években pedig a fele ült valamely helyi gazdasági szervezet igazgatóságában, felügyelő-bizottságában. Számuk ugyan az 1930-1940-es években visszaesett, ám a szakosztályok létszámcsökkenése következtében arányuk így is megközelítette, többnyire el is érte az egyharmados szintet. A helyi döntéshozatali mechanizmusban kulcspozíciót betöltő szakosztályok tagságának tehát jóval szorosabb személyi kapcsolatai voltak a helyi gazdasági elittel, az „elit elitjének" multipozícionális jellege mindvégig sokkal hangsúlyosabb volt, mint magának a városi vezetőrétegnek. Természetesen a szakosztályokkal kapcsolatban is elmondható az a kitétel, hogy az összetétel csak valószínűsíti, és nem meghatározza az érdekviszonyokat, még akkor is, ha az értelmiség és a tisztviselők dominanciája ilyen nagy arányú volt. Sajnos a bizottságok tevékenységét nem tudjuk a képviselőtestülethez hasonlóan megvizsgálni, ugyanis csak két év (1919 és 1921) szakosztályi üléseinek jegyzőkönyvei maradtak fenn.13 9 A városi szakosztályok 1919-ben 17, 1921-ben 26 együttes ülést tartottak. (1919-ben január 29. után, a tanácsköztársaság megalakulása, majd a román megszállás miatt csak május 27-én ültek össze a bizottságok.) Az együttes üléseken kívül az egyes szakosztályok külön szinte egyáltalán nem tanácskoztak, mindössze a jogügyi szakosztály ülésezett, mindkét évben egy-egy alkalommal. A sajtó beszámolóiból, illetve a képviselőtestület közgyűlési jegyzőkönyveiből is arra következtethetünk, hogy a szakbizottságok szinte minden esetben együttes ülést tartottak. Az ülések magas száma azt mutatja, hogy a szakosztályok a képviselőtestületi közgyűléseknél jóval gyakrabban tanácskoztak, amiből már önmagából következik, hogy ezen a fórumon sokkal több lehetőség adódott az ügyek részletesebb és alaposabb megtárgyalására és megvitatására. A lehetőség annál is inkább adva volt, mert a szakosztályok egy-egy ülésükön a képviselőtestületi közgyűléseknél jóval kevesebb ügyet tárgyaltak, nem minden kérdés került ugyanis a szakosztályok elé véleményezésre. Egy szakbizottsági ülésen 1919-ben 17, 1921-ben 12 ügyet tárgyaltak átlagban. Több ülés napirendje még 10 pontból sem állt, míg 20 témánál több csak ritkán került egy tanácskozás elé. A legtöbb ügyet, szám szerint 35-öt, az 1919. május 27-i együttes szakosztályi ülésen tárgyalták, ami annak tudható be, hogy a legutóbbi ülés óta ekkor már négy hónap telt el. A szakosztályok tanácskozásai tehát a képviselőtestületi közgyűléseknél 139 SZSZBL V B. 185. 32. köt. Ez az egyetlen kötet a tanácsülési jegyzőkönyveket tartalmazó fondban található. Ebben az 1919. és 1921. évi, teljesnek tekinthető sorozat mellett fellelhető még az 1920. aug. i együttes szakosztályi ülés jegyzőkönyve is.
