Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25

A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 69 valóban alkalmasabbnak mutatkoztak a kérdések alaposabb megvitatására és véleményezésére. A szakosztályi üléseken megjelentek száma 1919-ben 20-45, 1921-ben 16-30 között mozgott, ami éves átlagban 31, illetve 21 fős értekezleteket jelentett. Az érdektelenség feltűnő növekedése minden bizonnyal annak tudható be, hogy 1919-ben a város a román megszállás következtében különösen nehéz helyzetben volt, nemcsak a rekvirálások és fosztogatások miatt, hanem azért is, mert lehetetlen volt a városi hatóságok rendszeres érintkezése a központi kormányszervekkel. Ilyen körülmények között természetesnek vehető, hogy a tagok, érezve felelősségük nagyságát, nagyobb érdeklődést mutattak a közügyek iránt. 192l-re azonban ezek a tényezők már nem álltak fenn, így a tagság aktivitása a — vélhetően — szokásos szintre esett vissza. A viszonylag rendszeresen megjelenők száma a két tucatot is alig érte el, ráadásul ezek nagy része városi tisztviselő volt. Ha a mindössze egy-két szakosztályi ülésen megjelent 18-20 személyhez hozzászámítjuk azokat, akik egyetlenegy tanácskozáson sem vettek részt (1921-ben több mint egy tucatnyi bizottsági tag), akkor megállapítható, hogy a tagság fele minimális érdeklődést — vagy még azt sem — mutatott a szakosztályi munka iránt. A képviseleti közgyűlésekhez hasonlóan a virilisek mutatták a legnagyobb érdektelenséget, és a hivatalból tagsággal rendelkező városi tisztviselők jelentek meg a legnagyobb számban. A városi apparátusnak így jó esélye volt a szakosztályi vélemény alakításában. A többi foglalkozási csoport az éves átlagot tekintve nagyjából a szakosztálybeli arányának megfelelően képviseltette magát az üléseken, kivéve az értelmiségi tagokat, akik létszámukhoz képest ezen a területen is a képviseleti közgyűléseken tanúsított közönyt mutatták. Arányuk azonban még így is meghatározó volt: a résztvevők mintegy egyharmada, 1921-ben egynegyede volt értelmiségi, többségében természetesen ügyvéd és egyházi személy. A tisztviselők és értelmiségiek együttes aránya sosem került 50% alá, évi átlagban 61, illetve 65% volt, ami nagyjából a szakosztálybeli súlyuknak felelt meg. Felekezeti szempontból szignifikáns eltérés nem figyelhető meg az egyes csoportok aktivitása tekintetében, egyedül a zsidó szakosztályi tagok passzivitása, illetve — a városi tisztviselők nagyfokú részvételének köszönhetően — az evangélikusok átlag feletti aktivitása említhető meg. A két év alapján természetesen nem lehet a korszak egészére érvényes következtetéseket levonni, azonban semmi okunk nem lehet feltételezni azt sem, hogy ez a két év gyökeresen más képet mutatna, mint a többi. Az ülésekről több-kevesebb rendszerességgel beszámoló helyi sajtó tudósításaiból is kiolvasható, hogy a szakosztályi tagok aktivitása nem sokban tért el a képviselőkétől általában. A többség nem járt rendszeresen az ülésekre, többnyire csak akkor jelentek meg, ha az érdekeiket közelebbről érintő ügy került napirendre. Az 1918-ban frissen megújított szakosztályok első ülésén a tagok szép számmal megjelentek, főleg az újak, „míg a régiek a legtöbben — úgy látszik — ezután sem tanúsítanak több érdeklődést a város dolgai iránt akkor, ha valamelyes érdekeltség nem fűzi őket a tárgyalás alá kerülő dolgokhoz" — írta a Nyírvidék. A megjelentek tevékenysége azonban reménnyel töltötte el a tudósítót, „hogy ezek az előkészítő munkálatok, amelyen a legtöbb városi ügy sorsa dől el, az