Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
1496 F. MOLNÁR MONIKA felnyitni és bebizonyítani, hogy nem igaz mindaz, amit Bécsben róla terjesztettek, és örül, hogy sértődés nélkül sikerült feladatát teljesíteni. A következő levélváltás pedig már szinte baráti hangvételűnek mondható. A 1701. február 15-én Marsiglihoz érkezett török levélben10 0 ismét a tizedek kérdése merült fel elsőként, mint megoldandó probléma. Ibrahim pasa feltette a kérdést, hogy a kommisszionáriusok vagy akár a helyi kormányzók mit tudnának még hozzátenni a tized kérdésének jogi alapjához, hiszen erről nincs mit vitatkozni, világosan le van írva, hogy melyik rész illeti meg a császárt, melyik a szultánt. О más megoldási lehetőséget javasolt a probléma orvoslásra, hiszen a Marsigli által kiküldött ember nem boldogult, mivel egyes falvakban az összes tized beszedetlen maradt, máshol csak annak egyes részei. Az érdekelt falvak tiltakoznak, és azért hogy ne legyen ebből ellenségeskedés, ő mint a temesvári kormányzó határozott parancsot küld a falvak elöljáróinak, hogy jelenjenek meg Marsigli előtt a feltételezett hátralékos tizedek miatt. Az elmaradt tizedek listája megtalálható Husszein efendinél, és így mindenki rendezheti a saját számláját. A császári biztos a megnyugtató szavak ellenére sem bízott meg teljesen Ibrahim pasában, mondván, hogy a temesvári kormányzó mindent megtett azért, hogy a magyar királynak járó tizedet elvegye, azzal az ürüggyel, hogyha levonják a tizedből a karánsebesi raktárba vitt takarmányt, akkor már nem jár több a keresztényeknek. Marsigli viszont azzal érvelt, hogy a várrombolásoknál elfogyasztott búza mindkét birodalom érdekeit szolgálta, és a nála időző törökök amúgy is „megették a saját részüket". Közben azonban értesítette a belgrádi szeraszkert, aki azonnal a legszigorúbban rendelte el, hogy haladéktalanul fizessék meg a császáriaknak az őket illető tizedet. Marsigli ekkor gyorsan elküldte Temesvárra a kamara tisztviselőit, hogy rögtön gyűjtsék be a dézsmát. Ibrahim pasa az utóiratban — vagyis a levél oldalsó szélén levő részen — ismét felhívta az olasz gróf figyelmét rá, hogy arcátlan emberek császári katonának vallva magukat ismét zaklatják a török szultán alattvalóit, gyilkolnak és rabolnak. Marsigli ezek után tényleg elkezdte visszavonni embereit, először a lovasságot, majd a gyalogságot küldve Erdélybe, de nem a temesvári pasa sürgetése nyomán, hanem a belgrádi szeraszker kérésére, amelyet agája tolmácsolt a császári biztosnak. Habár mint állítja, ezt már külön kérés nélkül is megtette volna, csak hogy megszabaduljon végre Ibrahim pasa zaklatásától és elkerülje a további konfliktusokat. A temesvári pasa levelében tájékoztatja továbbá Marsiglit, hogy elküldte a kért lőport és a többi felszerelést, amelyet korábban kért tőle. A felszerelés és lőpor valóban megérkezett a török kocsikon, amivel kapcsolatban Marsigli örömét fejezi ki, hiszen így meg tud spórolni a szűkös anyagi helyzetben levő császáriaknak némi lőport és pénzt, amelyet azután Erdélybe küld.'0 1 Közben azonban újabb incidens zavarta meg a békét. Marsigli Aradról kapott levelet, amelyben tájékoztatták, hogy Ibrahim pasa erővel elűzte a Maros melletti bátai erdőségben dolgozó favágókat, akik Arad ellátására vittek fát, va-100 BUB Mss. Mars. 65/68. 101 Marsili, L. F.\ Relazioni i. m. 467.
