Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
A HABSBURG ÉS AZ OSZMÁN BIRODALOM A KARLÓCAI BÉKE UTÁN 1497 lamint ugyanezt akarta tenni a Tótvárad környéki császári katonákkal, akik szénáért mentek, ellenállásra kényszerítve őket, A császári biztos, ezt hallva, azonnal magához hívatta társát, Ibrahim efendit és a pasa müszellemét, és közölte velük, hogy a császári fegyvereket nem a félelem köti, hanem a békében adott szó, de mivel a törököknek nagyobb szükségük van a békére, a jövőben ilyen igazságtalan és erőszakos esetekben élni fognak a védekezés jogával. Ibrahim efendi, ismervén a pasa gondolkodásmódját, levelet írt neki, amelyben közölte, hogy a kitermelt fa Őfelségéé a császáré, Marsiglinek személyesen pedig annyit mondott, hogy ilyen esetekben a németek ne vágjanak ki több fát, csak ha előtte megegyeztek azzal a szpáhival, aki az adott terület birtokosa. Marsigli ezért azt tanácsolta Bécsnek, hogy ezentúl ne a törökök oldalán termeltessék ki a szükséges fát, hanem a saját erdőkben, nehogy emiatt újabb összeütközésbe kerüljenek az oszmánokkal. Közben a kiürítések és várrombolások a császári biztosnak Arad, Szeged, Pétervárad kormányzóihoz, valamint Leopold Friedrich Ungar törzsőrmesterhez írt levelei nyomán rendben folytak. Marsigli ígéretet tett Ibrahim efendinek, hogy addig nem távolodnak el egymástól, amíg biztos hírek nem érkeznek arról, hogy a Maros és a Tisza mentén elkezdődtek a lerombolások, és addig nem kezdik el az utolsó hely, Karánsebes lerontását, míg megnyugtatóan el nem rendezik a határkijelölést igazoló dokumentumokat.102 A temesvári pasa Marsiglinek mint császári biztosnak írt utolsó levelében10 3 ismét kitért a sokat vitatott tized-kérdésre. Tudatta, hogy a kiküldött keresztény tiszt vezetésével rendben folyik a tizedek behajtása, és a falvak elöljárói sorra megjelentek előtte, hogy megbeszéljék, hogyan tudják átadni a hiányzó tizedeket. Sőt az az ember, akit maguk a törökök kiküldtek, hogy Újpalánka és Orsova küldötteit is elhozassa, már vissza is tért. Majd a pasa ismét siettette a határkijelölő biztosokat, hogy mielőbb fejezzék be a határfelmérést, a kiürítéseket és a csapatok visszavonását a határokról. Itt ismét elhangzott egy enyhébb fenyegetés, mivel Ibrahim pasa megemlítette, hogy a gróf érdekében, mivel reméli, hogy nemsokára ténylegesen végére járnak ezeknek a munkálatoknak, nem írt még választ és részletes beszámolót a Felséges Porta egyre sürgetőbb kérdéseire, mivel ő inkább majd akkor írna, ha már dicsérheti őket a kész küldetés miatt, sőt némi szemrehányással is élt, ismét megemlítve, hogy ez a halogatás ellentétes a békével és a barátsággal. Az utóiratban —jó hosszan és törökösen bő 1ère eresztve mondandóját — megint csak siettette a grófot a lerombolások befejezése ügyében, és ígéretet tett, hogy be fog számolni a Portának Marsigli érdemeiről és fáradozásairól. A temesvári pasa és a császári határkijelölő biztos viszonya azonban sohasem vált igazán szívélyessé, amiről az a tény is tanúskodik, hogy amikor a munkák befejeztével Marsigli el akarta hagyni táborhelyét, igen nehéz helyzetbe került, mivel az erdélyiek nem akarták beengedni, a törököknek pedig „határozott parancsuk van arra nézve, hogy személyemet ne engedjék áthaladni országukon, még kevésbé olyan helyeken, ahol erődítmények vannak és legfőképp 102 U o 103 BUB Mss. Mars. 65/69. Ez a levél 1701. február 23-án érkezett Marsigli gróf táborába.
