Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Mária királyné kiszabadítása. Magyar-velencei szövetség 1387-ben 925
MAGYAR-VELENCEI SZÖVETSÉG 1387-BEN 929 mos Garai rokon halt meg. Köztük volt unokatestvérének, Bánfi Istvánnak fia, Pál, valamint másik unokatestvérének, Bánfi Pálnak fia, János is. Itt vesztette életét egy távoli rokona, Botos András is. Kusalyi Jakcs Dénessel kard végzett.27 Garai Miklós sem kerülhette el sorsát. A történetíró szerint egy kocsinak támaszkodva védte a királynékat, annak ellenére, hogy testébe számtalan nyílvessző fúródott, de ő azokat egyszerűen letördelte. Ekkor azonban valaki a kocsi alá mászva kirántotta lábát, és ezután a földre zuhanó nádort egyszerűen lenyakazták.28 Garai Miklós fejét ezután Nápolyba küldték.29 A források ellentmondóan beszélnek arról, ki jutott még erre a szomorú sorsra. Mária oklevelében Bánfi Pál fiát, Jánost említik.3 0 A Chronicon Siculumban a nádor mellett Forgács Balázsról és talán Bánfi István fiáról, Pálról írtak.3 1 Antonio Fiorentino — akit nem lehet elfogulatlansággal vádolni azok után, amit az 1386. évről említett — a királynék elfogását úgy kommentálta, hogy olyan dolog történt, amiről ő örömmel ír (una cosa la quale mi piacé). Úgy tudta, Garai mellett egyik unokatestvérének, valamint „Fracasso Balagio"-nak, azaz Forgách Balázsnak a fejét küldték Nápolyba.32 Tudjuk, hogy a királynék kíséretében volt még a nádor fia, Garai János (Miklós el tudott menekülni), Treutel János, a néhai Alsáni János bán fia Pál33 fiai, László és Miklós, Kanizsai Lőrinc fia, a néhai János mester fia, István, Ákos bán fia, Mikes, Kórógyi Fülöp fia, István. Ók valamennyien fogságba estek.3 4 Hasonló sorsa jutott Szerdahelyi Ders fia György fia, Márton, valamint Maróti János is.3 5 Kiszabadulásuk után mindketten szép karriert futottak be.3 6 Marótinak kijutott a fogságból: négy évig a törökök „vendégszeretetét" is élvezhette, ahonnan csak 40000 forint fejében szabadult ki.3 7 A királynékat a lázadók a zágrábi püspökség fennhatósága alá tartozó Gomnec várába vitték,3 8 majd feltehetőleg 27 1387. szeptember 14. Debrecen. Mária királyné oklevele. Süttő Sz.: Anjou-Magyarország alkonya i. Ш. I. 141., valamint: Smiciklas, T.: i. m. 67. sz. 28 Thuróczy J.: A magyarok krónikája i. m. 299-300. 29 1387. szeptember 14. Debrecen. Mária királyné oklevele. Smiciklas, T.: i. m. 67. sz. 30 Uo. 31 Chronicon Siculum incérti authoris ab anno 340 ad annum 1396 in forma diarii ex inedito codice Ottoboniano Vaticano. Cura et studio Iosephi de Blasiis. (Monumenti storici a cura della Societá Napoletana di storia patria Serie prima, Cronache 2.) Neapoli 1887. 65.; Süttő Sz.: Anjou-Magyarország alkonya i. m. I. 142. 32 Cronica volgare di Antonio Fiorentino dall'anno 1385 al 1409. A cura di Elina Bellondi. (Rerum Italicarum Scriptores Tomo XXVII. Parte II.) Citta di Castello 1915,17-18. Elina Bellondi, a forráskiadvány szerkesztője, Piero di Giovanni Minerbettiként azonosította a szerzőt, akit 1471-ben IV Sixtus pápa lovaggá avatott, majd nyolc év múlva elnyerte a gonfalone di giustizia címet Is. Munkáját tehát közel száz évvel később írta, mint ahogyan az események történtek. 33 Ekkor ajtónállómester. Engel P.: Magyarország világi archontológiája i. m. II. 11. 34 1387. szeptember 14. Debrecen. Mária királyné oklevele. Smiciklas, T.: i. m. 67. sz. 35 Süttő Sz.: Anjou-Magyarország alkonya i. m. I. 142. 36 Engel P.: Magyarország világi archontológiája i. m. II. 155., 230. 37 1427. július 7. Rozsnyó (Erdélyben). Zsigmond király oklevele. Katona István: História critica regum Hungáriáé stirpis mixtae. Tom. V Ordine XII. Budae 1790. 482^488. - Minden bizonnyal Boszniában eshetett fogságba. Az oklevélre Szovák Kornél (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba) hívta fel figyelmemet. Önzetlen segítségét ezúton is köszönöm. 38 Süttő Sz:: Anjou-Magyarország alkonya i. m. I. 142.
