Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe (Ism.: Domaniczky Endre) 805
805 TÖRTÉNETI IRODALOM német alkotmányjogászok vitái az alapjogokról, 1919-1932, 143-168. 1.; Homoki-Nagy Mária: Az adás-vételi szerződés néhány sajátossága a 19. században, 189-204. 1.; Horváth Attila: Az emberi jogok sorsa Magyarországon a szovjet típusú szocializmus idején, különös tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokra, 205-224. 1.; Kelemen Miklós. Hivatali jelvények a Bizánci Birodalomban, 243-258. 1.; Kisteleki Károly: Az állampolgárság fejlődésének három európai útja: a német, a francia és a brit modell, 259-280. 1.; Koncz Ibolya Katalin: A boszorkánykutatásban megjelenő 15-18. századi történeti érvelések, 281-298. 1.; Mezey Barna: Az osztrák fenyítőházak a 17-18. században, 335-354. I.; Nagyné Szegvári Katalin: Munkajogi szabályozás és a Legfelső Bíróság joggyakorlata Amerikában, 371-389. 1.; Petrasovszky Anna: Büntetőjogi alapelvek Szibenliszt Mihály Institutiones iuris naturalis című művében, 405-430. 1.; Pókecz Kovács Attila: Bozóky Géza, a pécsi kereskedelmi jog első egyetemi tanára (1875-1960), 431-442. 1.; P Szabó Béla: A szepesi jog forrásai, 443—465. 1.; Rácz Lajos: A temetkezéssel kapcsolatos kultuszok és jogszokások, 465—196. 1.; Ruszoly József: Cenzus és társadalom, 497-518. 1.; Szabó István: 1921. évi trónfosztás közjogi jellegzetességei, 519-532. 1.; Varga Norbert: Az állampolgárság megszerzése a magyar és az amerikai alkotmányjogban a 19. században, 541-558. 1.; Völgyesi Levente: A diakónusi rend egyházi alkotmánytörténetének vázlata, 559-574. 1. A Jogtörténeti Tanulmányok e pár kiragadott munkájának bemutatásából, illetve a kötetben publikáló szerzők és tanulmányaik áttekintéséből is látható, hogy a PTE AJK gondozásában megjelent kötet méltán tarthat számot mind a jogászok, mind a történészek érdeklődésére, és fontos szerepe lehet az e tudományterületeken tanulók oktatásában, képzésében is. Domaniczky Endre Kajtár István BEVEZETÉS A JOGI KULTÚRTÖRTÉNETBE Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2004. 156 о. A pécsi jogi kar jogtörténeti tanszékének vezetője, Kajtár István már több mint egy évtizede folytat jogi kultúrtörténettel kapcsolatos kutatásokat. Több cikke, tanulmánya jelent meg a jogi stílussal, a hazai kérvénykultúrával, a hatalmi szimbólumokkal kapcsolatban, és több oldalról vizsgálta az építészet, valamint az önkormányzatiság jogi kultúrtörténeti gyökereit^ vonatkozásait. Témáját a Pécsi Tudományegyetemen több éve külön szeminárium keretében is megismerhetik az érdeklődő diákok. Most megjelent könyvében ez irányú vizsgálódásait összegzi a joghallgatók, illetve a rokon tudományterületekkel: a történettudománnyal, illetve segédtudományaival, jogtörténettel, néprajzzal, politológiával, szociológiával, művészettörténettel foglalkozók számára. A könyv hét fejezetre tagoltan villantja fel bevezetés-jelleggel a jogi kultúrtörténet különböző területeit. Az első három fejezet jogágak szerinti bontásban tárgyalja az adott jogág jellemző jogi kultúrhistóriai vonatkozásait az alkotmányjog és a közigazgatás, a büntetőjog és a magánjog területein. Ezeket követi a nemzetközi jog egyik területének, a háború és béke jogának, illetve a hierarchikus viszonyok vizsgálata. Az első fejezet (27-32.) mindenekelőtt tudománytörténeti bevezetőül szolgál. Itt a szerző megrajzolja a jogi kultúrtörténet körvonalait, tudománytörténeti hátterét. Ismerteti az e területen maradandót alkotó tudósok — különös tekintettel a német és a magyar szakirodalomra — munkásságát, és ennek alapján egy fiatal, születőben lévő tudományterület lassú, lépésenként történő önállósulását. A jogi kultúrtörténet azonban még napjainkban sem önálló tudományág, hiszen „mindig vissza kell térnie az egyetemes jog- és államfejlődés alapkontextusához, annak intézményeit, eljárásait, értékeit kell a szorosan vett szaktudományok kiegészítéseként a maga sajátos, jogi kultúrhistóriai szempontjaival teljesebben megvilágítania." (29. ). A magyar terminológiában elfogadottá vált jogi kultúrtörténet — a külföldi szakirodalomban jogrégészet, jogi régiségek, jogi szimbólum fogalmak megfelelője — közvetítő közegei a jog és a hatalom jelenségeit megtestesítő tárgyak: szövegek, rítusok, képek, magatartások, illetve az ezekben megjelenő jogi és hatalmi szimbolika. E jelenségek vizsgálata természetesen komplex módon történik - a fenti tudományágak, de mindenekelőtt az egyetemes állam- és jogtudomány eredményeinek figyelembe vételével. A tudományterület jellemző vonásaként, illetve didaktikai
