Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
58 TAKÁCS TIBOR dohánybeváltót, a nagy börtönt, az új gimnáziumot: mindegyikkel egy csomó soha nem látott úriember kerül Nyíregyházára, hogy a Kiskoronában azt sem tudja az ember — ki sörözik a szomszédjában. Hát amikor az úgynevezett »Közös« laktanya elkészül, ahová Galíciából küldenek egy huszárezredet, akkor tűnik csak fel, hogy mennyi idegen ember lepte el a régi Nyíregyházát, ahol mindenkinek még az öregapját is ismerték" — mutatott rá Krúdy Gyula a város társadalmában lezajlott gyors változások lényegére.11 9 A beköltöző állami hivatalok „idegenek százait gyűjtik a városba, fokozatosan véget vetve ezzel a régi, urambátyámos, patriarkális társadalmi életnek és az új, modern élet előnyeit és fonákságait ismertetvén meg az eddig zárkózott és egyszerű életet élő polgársággal".12 0 A parasztkommunitás egyre differenciáltabb mezővárosi társadalommá alakulása persze jóval korábban, már a 19. század elején megindult. Ennek következtében az egyszerű, patriarchális városigazgatási szervezet (amelyben a tisztségek betöltői javarészt gazdák és részben az iparosok közül kerültek ki) fokozatosan egy összetett önkormányzati feladatokat ellátó bürokratizált hivatali szervezetté alakult. Kialakulóban volt egy professzionális városi tisztviselői réteg, amely már a városfejlődés viszonylag korai szakaszában kezébe vette az irányítást, noha a gazdák és az iparosok megőrizték számbeli fölényüket a vezetőrétegben: az 1837-es privilégium elnyerése után választott képviselőtestületnek, az ún. Külső Tanácsnak kb. a felét a gazdák, míg további harmadát az iparosok adták, ugyanakkor a Belső Tanács túlnyomórészt hivatalnokokból és ügyvédekből állt.12 1 Az 1861-ben megnyílt algimnázium (1887-től teljes, nyolcosztályos főgimnázium) tanári karával pedig egy művelt protestáns lateiner értelmiség került a városba. Ezzel korán kialakult egy olyan hivatalnoki és értelmiségi réteg, amely éppen a hosszabb együttélésből, de jórészt a felekezeti azonosságból is fakadóan viszonylag közelebb állt a törzsökös tirpáksághoz — például a többnyire Felvidékről érkező evangélikus tanári kar —, azzal konkrét és átvitt értelemben is egy nyelvet beszélt. (Ez még akkor is így van, ha a helyi gazdák a városi értelmiség és a tisztviselő réteg kitermelésében csak korlátozott mértékben vettek részt.) Ráadásul a 19. század közepén a közvetlen vezetést megszerző értelmiségi-szabadfoglalkozású elemek nem szakadtak el teljesen a földtől, így a mezőgazdasági termelés és értékesítés érdekei még sokáig elsődlegesek maradtak a városgazdálkodásban.12 2 Nyíregyháza forgalmi és igazgatási központtá válásával — a városnak 1858-tól volt vasútja, 1876-ban ide került a megye székhelye, már előzőleg ide 119 Krúdy Gyula: Nyíri emlék. In: Nyíregyháza az örökváltság századik évében. Szerk. Szohor Pál. Nyíregyháza, Jóba Elek Könyvnyomdája, 1924. 45. 120 Mérey Ferenc: Nyíregyháza története. In: Nyíregyháza és Szabolcsvármegye községei. Szerk. Hűnek Emil. Budapest, Magyar Városok Monográfiája, 1931. 36. 121 László Géza: Nyíregyháza mezőváros tanácsa (1838. II. 13. - 1848. V 23.). In: Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv X. Szerk. Nagy Ferenc. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, 1994. 93-113. Az első választott városi közönség tagjainak névsorát közli Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyíregyháza, Jóba Elek Könyvnyomdája, 1886. [1887.] 252-253. 122 Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Budapest, Akadémiai, 1982. 118.
