Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
BELLUM IUSTUM-ÉRVELÉSEK II. RÁKÓCZI GYÖRGY HÁBORÚIBAN 955 II. Rákóczi György legjobban feltárt, külföldi uralkodóval fenntartott levelezésének korpuszát a X. Károly Gusztáv svéd királynak írott levelek jelentik, hiszen ezeket megőrizték a stockholmi levéltárban, és Szilágyi Sándor a róluk készült levéltárosi másolatokat az „Erdély és az északkeleti háború" című forráskiadvány köteteiben kiadta.47 Ezek a levelek kiváló forrást jelenthetnének az 1658 és 1660 között zajló háborúk legitimációjának vizsgálatához, hiszen Rákóczi itt egy szövetséges, ám az aktuális háborúban kevéssé érdekelt fél számára indokolja meg, miért mozgósítja seregeit. A levelezés olvasása azonban sajnos lehűti a váratlan felfedezésekben reménykedő kutatót: az erdélyi fejedelem ugyanis szinte egyáltalán nem veszteget szót a háború indoklására. Sőt, először 1659 decemberében fordít figyelmet arra, hogy a levél a háborús események felsorolásán kívül meggyőzni is szándékozzon, és jól kidolgozott retorikával biztassa X. Károly Gusztávot a támogatásra. Úgy tűnik, a védekező háború olyannyira nyilvánvalóan helyeslendő volt a kortársak számára is, hogy a fejedelem nem tartotta szükségesnek a korábbi, támadó háborúk esetében megmozgatott eszköztár újbóli bevetését. Két kérdésnél azonban — a források szempontunkból nézve viszonylagos érdektelensége mellett is — érdemes elidőzni. Az első a védekező, a Rákóczit illető jogok megtartásáért folytatott háború problémája, hogy tudniillik Rákóczi György maga provokálta ki a háborúskodást azzal, hogy 1658 elején visszatért az erdélyi trónra, amelyről az előző évben lemondott. A X. Károly Gusztávnak közvetlenül a trón visszavétele előtt írott levél nem ejt szót Rákóczi ilyetén szándékairól, a következő — amelyet júniusban küldött — pedig csak megemlíti az események sorában a trónra való visszatérést, anélkül, hogy akár indokolná, akár jelezné ennek kapcsolatát az utána következő, a készülődő oszmán támadásról szóló hírekkel.48 Csak az 1659 decemberi levél az, amely kitér arra, miért kellett Rákóczinak a hatalomba visszatérnie, nem különösebben hosszan, de legalább egy megjegyzés erejéig: „consensu omnium ad thronum resumendum vocatus ... sum", vagyis mindenki egyetértésével hívatott vissza trónjának visszavételére. Ezzel a fejedelem röviden megoldotta a problémát, hiszen retorikailag kiküszöbölte, hogy elmarasztalható legyen: mindenki azt akarta, hogy újra ő legyen az uralkodó. A privatum mellőzése — melynek fontosságát az előzőekben ismertettük — még nagyobb nyomatékot kap, amikor Rákóczi hangsúlyozza: a trónra visszahívták, tehát nem saját ambícióit követte, amikor ismét Erdély fejedelme lett. A védelmi háború — esetünkben látens — érvén tehát nem esik csorba. nyek 114. (2001) 231-278. A többi év eseményeiről a krónikákon kívül csak vázlatos áttekintéssel szolgálnak a nagyobb történeti összefoglalók és a fejedelem életrajzai: Kása J.: II. Rákóczi György i. m. 150-175.; Péter K.: A fejedelemség virágkora i. m. 722-726. 47 A Riksarkivetben a Diplomatica Turcica bihang Transsylvanica gyűjtemény 1. kötete tartalmazza a X. Károly Gusztávnak írott leveleket, a svéd uralkodó válaszainak másolata pedig a Riksregistraturetben kapott helyet. Szilágyi kiadása a teljes, ott megtalálható levelezést tartalmazza. Svédországi kutatásaimat a Svenska Institutet ösztöndíja tette lehetővé, segítségüket ezúton is köszönöm. 48 II. Rákóczi György levelei X. Károly Gusztávnak (Gyalu, 1658. jan. 13., ill. Gyulafehérvár, 1658. jún. 4.): EÉKH II. 484-485, ill. 503.
