Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
956 KÁRMÁN GÁBOR Sőt, és ez a második kiemelendő kérdés, Rákóczi a védelmi háborút egy másik régóta bevált toposszal meg is erősíti: nevezetesen azzal, hogy saját haditevékenységét a kereszténység védelmében folytatott háborúként értékeli. Ez az elem már az előbb elemzett, 1658 nyári levélben feltűnik, amikor Rákóczi jelzi, a budai pasa a kereszténység romlását akarván gyűjti hadait. Saját toborzásáról ugyanakkor elmondja, hogy az „contra hostes Christianitatis", vagyis a kereszténység ellenségei ellen történik. A későbbiekben ez az elem is kidolgozottabbá válik: a nagyvezírről a fejedelem leírja, hogy nemcsak Erdély pusztulására vágyik, de az egész kereszténységére is. Isten könyörületességét is az egész kereszténység számára kéri, és a keresztényi név ellenségei ellen folytatandó harcának sikerében reménykedik - legalábbis a retorika ezt tükrözi.49 Az 1658. évi nagy vereségek után ugyan a fejedelem megelégszik a puszta tények felsorolásával is — ezek önmagukban is elég sokkoló hatást kelthetnek —,5 0 de az 1659 decemberében írott levél ismét csak a kereszténység biztonságát említi mint az oszmán hatalommal való szembeszállás legfőbb célját. Rákóczi ebben az esetben egy régen bevált toposzt vesz át: az országaikat fenyegető oszmánok jelentette veszélyt a Habsburg uralkodók is szívesen állították be úgy, mint ami az egész kereszténység végromlását idézheti elő.5 1 Sőt, az az ironikus helyzet is előállt 1658 nyarán, hogy Rákóczi ugyanezt az érvelést éppen a Habsburg Monarchia fejének adta elő: Lipótnak írott levele hemzseg a „keresztény név ellenségeinek" emlegetésétől, akik az egész kereszténység ellen kelnek fel.5 2 A védekező háború magától értetődő legitimitását így Rákóczi egy, szintén a középkorba visszanyúló indoklási stratégiával, a kereszténységet fenyegető hitetlenek toposzának felidézésével erősítette meg. 5. A országgyűlések törvényeinek praefatiója mint legitimációs médium Az előző fejezetekben számos, a nyugat-európai szakirodalomban elemzetthez képest eltérő forrást használtam fel II. Rákóczi György háborúi legitimációjának bemutatásához. Egy forráscsoport azonban a többitől különböző feldolgozási eljárást igényel, így — szakítva az eddigi, az egyes háborúkhoz kapcsolódó vizsgálat módszerével — az erdélyi országgyűlések törvényeinek praefatióit külön fejezetben tárgyalom. Segítségével elemzésem remélhetőleg egy sajátos nézőponttal gazdagodik: a fejedelemnek a rendek számára prezentált érvelésével. Az Erdélyben évente összeülő rendi gyűléshez kötődő műfaj a 17. században standardizálódott.5 3 A 16. századi hagyomány, amely szerint a törvény-49 II. Rákóczi György levele X. Károly Gusztávnak (Várad, 1658. júl. 15.): EÉKH II. 506. 50 II. Rákóczi György levele X. Károly Gusztávnak (Nagykálló, 1658. szept. 22.): EÉKH II. 507-508. 51 Almut Höfert: Den Feind beschreiben: „Türkengefahr" und europäisches Wissen über das Osmanische Reich 1450-1600. Frankfurt-New York 2003. 52 II. Rákóczi György levele I. Lipótnak (Solymos, 1658. jún. 21.): EOE XI. Bp. 1885. 398. Valószínű, hogy az érvrendszert Rákóczi köre 1658 nyarán dolgozta ki, mert a fejedelem 1658. áprilisi követe, Kövér Gábor előterjesztésében még nem találkozunk vele (a szöveget 1. Uo. 388-340.). 53 Az erdélyi rendi gyűlésről általában 1. Trócsányi Zsolt: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései. (Adalék az erdélyi rendiség történetéhez). (Értekezések a történeti tudományok köré-
