Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
A SZOVJET PIAC „MEGHÓDÍTÁSA" ÉS A MAGYAR TŐKE TRIANON UTÁN 89 vagy „korántsem ártatlan, de ügyes üzletembernek" tartó berlini szovjet kereskedelmi képviselet felelős tisztviselői is bizalmatlanul viszonyultak hozzá.3 6 Mint említettük, a Koffler által tető alá hozott első olaj szállítási üzlet révén a magyar olajfeldolgozó ipar 4 ezer tonna nyersolajhoz jutott. Koffler visszaemlékezései szerint a magyar ásványolaj-finomító ipar ezt követően még két éven át nyersanyagszükségletét szinte kizárólag a Szovjetunióból szerezte be.3 7 Igaz, a megfelelő magyar kimutatások hiánya, illetve a rendelkezésre álló szovjet statisztikák hiányos adatsorai és ellentmondásos adatszerkezete miatt pontos számadatokkal ezt egyelőre nem lehet alátámasztani.3 8 Az olajipari szövetség üzleti sikerén felbuzdulva nemsokára a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. azzal az ajánlattal fordult a berlini szovjet kereskedelmi képviselethez, hogy kössenek kereskedelmi koncessziót vasérc, mangánérc és olaj állandó szállítására a vállalat által gyártott mezőgazdasági gépekért és egyéb gépi berendezésekért cserébe. Az ajánlatról szóló jelentés „Magyarország iparkirályának" nevezte Weiss Manfrédot, s kiemelte, hogy hatalmas fémfeldolgozó üzemeket birtokol, amelyek a háborű előtt mintegy 65 ezer munkást foglalkoztattak.39 Nem találtunk arra vonatkozó adatot, hogy létrejött a megállapodás a magyar nehézipar egyik pillérét alkotó céggel, a berlini kereskedelmi képviselet egy 1923. február 23-án kelt távirata mindenesetre arról tanúskodik, hogy a konzorciummal a tárgyalások akkor még folyamatban voltak.4 0 A Weiss család tulajdonában álló vállalatóriás küszöbönálló berlini üzleti tárgyalásai szolgáltatták a kezdő lökést annak a befolyásos magyar tőkésekből álló csoportnak az összefonódásához, amely először próbálta kieszközölni, hogy a saját égisze alatt létrejöhessen a magyar-szovjet áruforgalmat lebonyolító vegyes társaság, amelyben cégeik a közvetlen összeköttetés révén a szovjet állami külkereskedelmi szervekkel, különleges jogokat és előnyöket élvezhettek volna. 1923. február 2-án a berlini szovjet kereskedelmi képviselet arról értesítette a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács alá tartozó, a koncessziókat elosztó és fel-36 L. a 3. és 4. sz. iratot. 37 Koffler Károly: Magyarország és Oroszország. Magyar Gyáripar, 1924. okt. 1. 1-3. 38 A Magyar Statisztikai Közlemények sorozata nem közöl külkereskedelmi adatokat 1918-tól 1924-ig. Az 1939-ben megjelent szovjet külkereskedelmi statisztikai gyűjtemény nem közli az egyes országokkal folytatott export-import forgalom termékszerkezetét. L. Vnyesnyjaja torgovlja SzSzSzR za 20 let. 1918-1937 gg. Sztatyisztyicseszkij szpravcsnyik. Szószt. Sz. Ny. Bakunyin, D. D. Misusztyin. Moszkva, Centralnoje sztatyisztyieseszkoje upravlenyije SzSzSzR, 1939. Egy későbbi, már a második világháború után megjelent külkereskedelmi statisztikai összesítő az 1922-1923-as gazdasági évre alig 1500 tonna petróleumtermék Magyarországra irányuló exportját említi. 1. Vnyesnyjaja torgovlja SzSzSZR za 1918-1940 gg. Sztatyisztyicseszkij obzor. Moszkva, Centralnoje Sztatyisztyieseszkoje upravlenyije SzSzSzR, 1960. 22., 515-517. A magyar gazdaság olajéhsége miatt a Szovjet-Oroszországból származó import mértékét nagyban eltúlzó statisztikák is megjelentek a hazai szaksajtóban. így például a Külkereskedelmi Hírek adatsora szerint a Magyarország által importált teljes mennyiség Szovjet-Oroszország 1922. évi - kerekítve - 11,5 milliárd pud (közel 190 millió tonna; 1 tonna = 61 pud) petróleumtermék kivitelének mintegy 2%-át tette ki, ami a szovjet olajkiviteli listán a hatodik helyre emelte Magyarországot. L. Oroszország. Petróleumkivitel. Külkereskedelmi Hírek, 1923. máj. 13. 1. 39 Borisz Sztomonjakov berlini szovjet kereskedelmi képviselő jelentése Kraszinnak. 1922. szept. 28. Goszudarsztvennij arhiv Rosszijszkoj Federacii (GARF), f. 8350. op. 1. gy. 1439. 1. 1. 40 Iszaak Goldstejn a berlini kereskedelmi képviselet gazdasági részlege vezetőjének távirata Georgij Pjatakovnak, a Legfőbb Koncessziós Bizottság (LKB) elnökének. 1923. febr. 23. Uo. 1. 3.
