Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: A szovjet piac "meghódítása" és a magyar tőke Trianon után. Iratok a szovjet-magyar vegyes kereskedelmi társaság történetéhez (1923) 79
88 SERES ATTILA útján az itteni és az orosz gazdasági helyzet iránt a Magyar-Olasz és az Angol-Magyar Bank. Ez utóbbinak állandó képviselője van Rigában".3 1 Itt kis kitérővel egy olyan személyről kell szót ejtenünk, aki ezen a ponton kapcsolódott be az események menetébe, s 1922-1923 folyamán láthatólag kulcsszerepet játszott azok további egyengetésében, bár tevékenységének részletei a fennmaradt levéltári források alapján egyelőre csak töredékesen rekonstruálhatók. Pintér (Schüchter) Miksáról van szó, a budapesti körökben gyakorta csak „Max" becenéven emlegetett agilis üzletemberről, aki közvetítői szerepre vállalkozott a magyar gazdasági élet prominensei és a berlini szovjet kereskedelmi szervek között. A Külügyminisztérium Politikai osztályának rezervált iratanyagában fennmaradt német nyelvű beszámolói alapján valószínűnek tartjuk, hogy eredetileg a külügyi tárca tudtával és jóváhagyásával a GyOSz nevében annak titkárától, a már említett Koffler Károlytól kapott megbízást arra, hogy kipuhatolja a szovjet bürokrácia hajlandóságát konkrét export-import ügyletek tekintetében. Erre utal az is, hogy a Kofflernek Berlinből elküldött 1922. július 28-i „helyzetjelentésében" leírta, hogy az ottani szovjet kereskedelmi képviselet vezető beosztású munkatársai előtt hivatkozott a július 7-én kelt „megbízólevelére". Igaz, amikor a kereskedelmi képviselet egyik osztályvezetője kifogásolta a bemutatott okmányt, maga is elismerte, hogy ez a „megbízólevél" csak információszerzésre hatalmazta fel.32 Noha az általa készített beszámolókból egyértelműen kiderül, hogy olyan magas rangú diplomatákkal is érintkezésbe lépett, mint Csicserin külügyi, vagy Leonyid Kraszin külkereskedelmi népbiztos, s magyar részről végső soron ő készítette elő a már említett 1922. szeptember 18-i szovjet olajszállítási üzletet, személye egy idő után kényelmetlenné vált mind a magyar, mind a szovjet fél számára.33 Úgy tűnik, hogy Pintér kizárólagos közvetítői jogkört vindikált magának, amivel jócskán túllépte a számára megszabott kereteket. A Dísz téren attól tarthattak, hogy előbb-utóbb látókörön kívülre kerül, s megpróbálja majd befolyásolni a diplomaták hatáskörébe tartozó politikai természetű kérdések megvitatását is. így Masirevich Szilárd bécsi magyar követ 1922. október 5-i jelentésében az általa „ismert politikai vigécnek" titulált Pintérről a következőket jegyezte le: „Nevezett fontoskodó titokzatossággal előadta, hogy a magyar kormány megbízásából Csicserinnel gazdasági ügyekről tárgyalt (orosz petróleumszállítások Magyarország részére)". Az üzletember elmondta, hogy Budapestről „újabb misszióval utazik vissza Oroszországba, mely a gazdaságiakon kívül politikaiakra is ki fog terjedni". Masirevich óvatosságra intette felettesét, s közölte, hogy Pintért megbízhatatlan egyénnek tartja.34 Egy későbbi feljegyzésből kiderül, hogy előfordult olyan eset is, amikor Pintér a szovjet kormány megbízottjának adta ki magát.3 5 Valójában azonban az őt „politikai alkusznak" 31 Jungerth jelentése Bánflynak. 1922. júl. 20. MOL, К 69, 85. es., 1922-108-82.684: (76.065/1922. alapsz.) 32 Pintér beszámolója Kofflernek. 1922. júl. 28. MOL, Külügyminisztérium, Politikai osztály reservált iratai (K 64), 6. cs., 1922-24-sz. n. 61-64. f. 33 Pintér beszámolója Kofflernek. 1922. júl. 31. Uo. 65. f. 34 Masirevich jelentése Bánffynak. 1922. okt. 5. Uo. 1922-24-309. 35 L. a 2. sz. iratot.
