Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
922 HORN ILDIKÓ A triumvirek leváltása Miután a triumvirek maguk sem voltak elégedettek kormányzói működésükkel, első hivatali évük végén benyújtották lemondásukat a fejedelemnek. Visszavonulási szándékuk azonban nem volt őszinte, amit jól mutat az az igyekezet, amellyel pár hónappal később, az 1584. áprilisi országgyűlésen megpróbálták megakadályozni, hogy a rendek által választott követség a hármastanács helyébe egyetlen kormányzó kinevezését kérje az uralkodótól. Nyáron pedig nyomtatásban is megjelentették, és Krakkóba küldték Kovacsóczy Farkasnak a többségi kormányzat mellett érvelő De administratione Transylvaniae címűt értekezését.13 8 A helytartókéi gy látták, hogy megbízatásukat alapvetően jól teljesítették; mind Báthory Zsigmond nevelésében, mind az ország védelmében sikereket értek el. Eredményeik ellenére — mint lemondásukban írták — mégsem kívánják folytatni munkájukat, mert személyüket és kormányzatukat a rendek körében gyűlölet és megvetés övezi, ami odavezetett, hogy szinte semmit nem tudnak elintézni, minden kezdeményezésüket félremagyarázzák, és gátolni próbálják, parancsaikat nem akarják teljesíteni. Ennek a magatartásnak az oka természetesen nem a helytartók konkrét tevékenységére vezethető vissza, hanem Báthory korábbi döntésére, amellyel a rendek akarata ellenére, a megkérdezésük nélkül a triumvirátust rájuk erőltette. A kialakult helyzeten a helytartók — mint hangsúlyozták — nem tudnak úrrá lenni, mert nincs kezükben semmilyen hatásos jutalmazási és büntetési eszköz, e nélkül viszont nem lehet tekintélyük sem. Emellett az ország kilátástalan pénzügyi és gazdasági helyzete sem teszi lehetővé a további eredményes igazgatást, így, mivel nincsenek meg a kormányzás megfelelő feltételei, távozni kívánnak posztjukról. Ténylegesen azonban nem visszavonulni akartak, csupán a feltételrendszer átalakítását szerették volna elérni, amit a triumvirátus esetleges kibővítésével és hatókörük kiszélesítésével képzeltek el. Tehát a többségi kormányzás megőrzését és újabb variációjának kipróbálását javasolták.13 9 Báthory fejedelem azonban halogatta a döntést. Sem a triumvirek lemondása, sem az 1584 tavaszán-nyarán történtek nem mozdították ki a helyzetet a holtpontról, de az uralkodó korábbi magabiztossága és a hármastanács melletti szilárd eltökéltsége már megingott. A helytartók 1584 májusában pontos elemzést adtak a kialakult helyzetről és közhangulatról, amelyet valóban vissza lehetett vezetni kinevezésük körülményeire, ugyanakkor persze mindebben addigi tevékenységük is messzemenően közrejátszott. A hatalmukra, tekintélyükre veszélyesnek tartott tisztviselőkkel vívott csatáikat, ha nem is vesztették el, de nem is nyerték meg, így képtelenek voltak megmutatni erejüket, vagy legalább azt, hogy a fejedelemmel összefogva képesek maradéktalanul érvényesíteni akaratukat. Ennek követ-138 A triumvirek 1583. dec. 22-én kelt levelükben mondtak le, majd 1584. máj. 13-ai jelentésükben számoltak be az országgyűlés eseményeiről. Báthoiy levélváltása i. m. 130-134, ill. 160-162. A De administratione megjelentetésének körülményeiről: Szádeczky L.: Kovacsóczy L-m. 39-42. 139 Báthory levélváltása i. m. 130-134. így válik érthetővé, hogy ekkor miért nyomtattak ki egy olyan művet, amely inkább 1582-1583 fordulójának belpolitikai helyzetét idézi, és hogy az írás érvrendszere miért nem kifejezetten a triumvirátus mellett kardoskodik.
