Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 923 keztében nem tudták uralni az országot; a Partiumban, a karánsebesi és lugosi bánságban, a nagyobb katonai körzetekben lassanként kicsúszott kezükből az irányítás. Ezt tetézte, hogy a peremterületek, a Báthory család tulajdonában lévő Fogaras és hatalmas uradalma, valamint Huszt (Máramarossal), kezdettől fogva hallgatólagosan ki lettek vonva felügyeletük alól. A helytartók hatalmának csökkenésével párhuzamosan Ghiczy János váradi kapitány befolyásának növekedése érzékelhető. О önálló kapcsolatban állt az uralkodóval, a portai ügyvivőkkel, a budai pasával, a várak parancsnokaival és természetesen magukkal a triumvirekkel is, akiket rendszeresen tájékoztatott lépéseiről, levelezéséről, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy nem rajtuk keresztül, hanem szinte tőlük függetlenül intézte teendőit. A triumvirátus kinevezése után eltelt egy-másfél évben a rendek álláspontja sem változott, csupán annyi történt, hogy egyre magabiztosabban és erőszakosabban követelték az egyszemélyi kormányzat (azaz a gubernatori intézmény) újbóli bevezetését. Felfedezték— még ha ténylegesen nem is éltek vele, csak fenyegetésként használták fel —, hogy vannak fegyvereik, amellyel érvényt szerezhetnek akaratuknak. Az 1584. tavaszi országgyűlésen közölték a helytartókkal, hogy sem a portai adót, sem a többi előterjesztést nem szavazzák meg, amennyiben meggátolják, hogy az uralkodóhoz követséget menesszenek a kormányzói intézmény ügyében. Mivel követségük eredménytelen maradt, az őszi diétán már az igazságszolgáltatás megbénításával próbáltak nyomást gyakorolni a fejedelemre: „semmi törvény addig ne szolgáltassák, ameddig felséged az itt való állapotot az ő kívánságuk szerint el nem rendeli."14 0 A rendek egységes és határozott álláspontot képviseltek a kormányzói méltóság kérdésében, és maguk mellé állították a fejedelmi tanácsnak a triumvirátussal szemben álló tagjait is. Elképzeléseik fontos pontja volt, hogy Báthorytól csak az engedélyt várták, a kormányzó tényleges kijelölését nem, őt az országgyűlés választotta volna meg, és eskütételre is akarták kötelezni.14 1 Tehát a Báthory Istvántól való eltávolodás, egyfajta függetlenedési szándék is jól kitapintható az egyre erőteljesebb követelés mögött. Ez azért is tűnt a fejedelem számára különösen veszélyesnek, mert valójában a Porta érdekeivel csengett össze.14 2 Báthorynak tehát egyre inkább két megkérdőjelezhetetlen ténnyel kellett szembenéznie: egyrészt az általa erőltetett többségi kormányzat ténylegesen csaknem minden területen megbukott, másrészt, ha nem előzi meg a rendeket, akarata ellenére előbb-utóbb maguknak választanak kormányzót. A fejede-140 Báthory levélváltása i. m. 162. és 212. 141 A rendek már a triumvirátustól is esküt követeltek, amit azonban sem a triumvirek, sem Báthory nem támogatott, arra hivatkozva, hogy tanácsosként ez már megtörtént. Báthory mindenesetre javasolt a triumvireknek egy esküfbrmulát, amely a tanácsosi eskü némiképp kibővített formája lett volna, ez azonban a rendeknek nem felelt meg. Ők nem az uralkodónak, hanem egy előttük letett esküt akartak, amelyben a helytartók a rendi jogok, a vallásszabadság stb. megtartására is kötelezték volna magukat. Ghiczy János már ilyen esküt tett azután kormányzói kinevezésekor. Az eskütétellel részletesen foglalkozott Rácz L. : Főhatalom i. m. 139-151. 142 Báthory megfogalmazásában: „ez előtt is hallottam és most is hallom, hogy az követek, kik az végbeliekhez és az Portára járnak palam [azaz nyíltan] és egyebek is nekik suttognak, hogy az miatt veszne el Erdély, hogy én nem venném ki kezemet közületek." Báthory levélváltása i. m. 142.
