Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 921 vannak, itt nincsenek, ott külső keresztény és pogány országokból való embereknek confluxüsa nagy vagyon, itt egy szál sincsen, ott navigációk és portusok vannak, itt nincsenek, ott etiam in maxima habundantia mindennek jó keleti vagyon, itt semmiből pénzt nem teremthetünk."136 A vita végül a triumvirek ellenkezésének valódi okára szűkült, hogy be lehet-e Erdélyben vezetni ilyenfajta financiális újításokat vagy sem. Az álláspontokat nem sikerült közelíteniük mert annyira más szemszögből mérték fel lehetőségeiket. Báthory a saját státuszából, királyi tekintélyével és az e téren már elért sikereivel a háta mögött, nem tudta érzékelni a helytartók ingatag pozícióit, noha világosan megfogalmazták: ők nem felkent, életük végéig uralkodó koronás fők, hanem csupán adott időre kijelölt ideiglerjes tisztségviselők, akik a törvények adta keretek között mozoghatnak csak, minden szokatlan új tervük, kísérletük megtörik az országgyűlés ellenállásán.13 7 Kendyék a kezdettől rájuk nehezedő politikai nyomás és a letételükért folyamatosan harcoló rendek miatt nem mertek ilyen népszerűtlen intézkedéseket vállalni. A triumvirátus gazdaságpolitikája végül kudarcba fulladt. Leveleik alapján egyértelműen megállapítható, hogy gazdasági ismereteik legfeljebb, mint magánembernek, saját birtokaik rendben tartására lehettek elegendőek, és nem közelítették meg azt a szintet, amely ekkor a fejedelemségben rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázásához szükségeltetett volna. A három vezető egyikében sem fedezhető fel ösztönös pénzügyi tehetség sem, ráadásul hiányzott belőlük mindenfajta kezdeményezőkészség és egészséges kockázatvállalás. Mivel korábban az erdélyi gazdasági körökben nem rendelkeztek saját, jól kiépített kapcsolatokkal, így spontán sem alakulhatott ki körülöttük a politikai összeköttetések financiális előnyeire számító partnerekből az a „gazdasági háló", amely a helytartóknak ezen a területen megmutatkozó hiányosságait és gyengeségeit tanácsokkal ellensúlyozhatta, a kormányzatot pedig a legnehezebb periódusokban kölcsönökkel segíthette volna. Az állandó pénzhiány viszont kiszolgáltatottá tette őket egyes vállalkozók magántörekvéseinek és szemléletbeli torzulást is okozott. Mindent a befolyó jövedelem nagysága szerint értékeltek. Ezen keresztül ítélték meg például a fejedelmi uradalmak tiszttartóit is. Ez azért vált problémává, mert például egy-egy kiegyensúlyozottan gazdálkodó, ugyanakkor katonai feladatait is jól ellátó, várát is erődítő, megfelelő kém- és információs hálózatot kiépítő, de éppen ezért csak szolid hasznot „termelő" várkapitányt a praeseseк — kevesellve a befolyó jövedelmeket —- állandó nyomás alatt tartottak, vagy akár ócsároltak, vagy éppen leváltását „pedzegették" az uralkodónál, ami megint csak fölösleges konfliktushelyzeteket generált. A „Respublica nervusáról" folytatott hosszas vita volt az egyik olyan dolog, amely fokozatosan megérlelte Báthoryban a váltás gondolatát. Be kellett látnia, hogy a hármastanács vezette gazdaságpolitika és pénzgazdálkodás csődbe viheti országát, és ha még a hadsereg, valamint a portai adó és a diplomácia költségeit sem tudják majd kigazdálkodni, akkor könnyen a román vajdaságok státuszába süllyedhet az ország. 136 Uo. 101. .13 7 Uo. 100-101.
