Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
918 HORN ILDIKÓ Ezenkívül a hármastanács kérésére köteles volt ezüstöt felár nélkül tallérrá váltani. Herberstein engedélyt kapott arra is, hogy a szomszédos falvakból fizetett munkaerőt toborozzon a bányák megműveléséhez. Amennyiben két év leteltével a bérletet nem újították volna meg, a bérlő köteles lett volna a bányákat minden felszerelésükkel és az új fejlesztésekkel együtt visszaszolgáltatni.126 Herberstein jó viszonyt alakított ki ifjabb Báthory Istvánnal és a helytartókkal, és erre támaszkodva már 1584-ben a szerződés módosítását kezdeményezte. Arra hivatkozott, hogy az eredeti feltételek mellett fejlesztést célzó befektetései ilyen rövid távon nem térülnek meg. Az átdolgozott szerződést tizenkét évre akarta megkötni úgy, hogy évi kétszáz helyett kétszázötven márka tiszta ezüstöt fizet, ennek fejében viszont a bánya korszerűsítésére és művelésére a környező tizenhat falut is ingyen átengedik neki. Továbbá fiai számára a bérlet örökölhetővé tételét is kérte.127 Ez egybevágott a bányabérlőknek azzal az általános törekvésével, hogy csak a legképzettebb munkavállalókat akarták megfizetni, mindenki mást a földesuraságuk alá tartozó jobbágyként szerettek volna dolgoztatni. Herberstein báró esetében tehát nem a kérés volt szokatlan, hanem annak mértéke. Az megszokott, egytől három évig terjedő, meghosszabbítható bérbeadási gyakorlathoz képest a tizenkét esztendő indokolatlanul hosszúnak számított. A bányákhoz tartozó települések közül pedig többnyire csak egykét falu átengedéséről lehetett szó, de az is szigorúan csak bérleti alapon történhetett. így volt ez például a lápospataki ezüstbányát kitermelő Jacopo Grison és Marconio Roccp esetében is, akik 1583 augusztusában ötszáz forintért egy évre vehették bérbe a láposi fejedelmi birtokot.128 A triumvirek változtatás nélkül, minden pontjában támogatták Herberstein szerződésújítási javaslatát, és az első bérleti év befizetéseiről-és pénzbeváltásairól szerzett pozitív tapasztalataikat hangsúlyozva kérték Báthory István hozzájárulását. A fejedelem, aki maga is nagyra becsülte a bárót, nem zárkózott el a szerződésmódosításától, de további tárgyalásra és sokkal kedvezőbb feltételek elérésére utasította a helytartókat.129 Ezen a ponton értesült a tervről Keresztúri Kristóf kapitány, aki érthető módon vehemensen tiltakozott a Kővárhoz tartozó falvak átengedése ellen, és a triumvireket megkerülve egyenesen Báthorynál sorolta fel érveit, rámutatva a bérlet szerinte előnytelen, sőt káros következményeire is. A praesese ka személyeskedésbe forduló vitát nem gazdasági érvekkel, hanem a hatalom pozíciójából kívánták lezárni. Keresztúrit ostoba akadékoskodóként állították be a fejedelem előtt, aki feljebbvalói akaratának ellenszegült, pedig szolgai állapotából következően sem ésszel, sem kellő rálátással nem rendelkezhetett az ügy minden aspektusának megértéséhez. Kifogásai nem valós indokok, hanem csak az „ő maga imilyen-amolyan vélekedése", és ez 126 MOL F 1, 3. köt. fol. 100. 127 Báthory levélváltása i. m. 181-182. 128 MOL F 1, 3. köt. fol. 94-95. Gyulafehérvár, 1583. aug. 8. 129 Báthory levélváltása i. m. 193. Báthory háromszáz gira ezüst bérleti díjat javasolt, a szerződésbe szerinte a lakosságot védő intézkedéseket is be kell építeni, a falvakat pedig — ha lehetséges — ne engedjék át a bérlőnek.
