Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 919 a „maga elmécskéjének rengetése" csak arra volt jó, hogy mind az uralkodó, mind a triumvirátus tekintélyét megkérdőjelezze egy külföldi főnemes előtt.13 0 Báthory nem foglalt állást Keresztúri kapitány és a praeseseк összecsapásában, de végül a bérleti szerződés újbóli átgondolása és megkötésének elhalasztása mellett döntött: „az előbbi ítéletünk szerint nekünk most is úgy tetszenék, hogy az locatio minden három esztendőben renováltatnék. Mert tizenkét esztendő alatt sok dolog történhetik: ő is meghalhat, kinek ha oly haeresi nem lesznek, kik az contractusnak eleget tehetnének, arany és tallér dolgában az Herberstein barátságát követnék, mindjárást káros lenne az tizenkét esztendőre való contractus. De egyéb idő változások is történhetnek, kiben talán nem volna hasznos, hogy idegen ember kezében forogna az bánya. De az nekünk inkább tetszenék, hogy kegyelmetek ez dolgot differálná egy kevés ideig, míg az nagybányai dolognak vége szakad."131 Báthory világosan kifejtett állásfoglalásával az egyetlen probléma az volt — amint erről már korábban szó esett —, hogy 1585. március 27-én, majdnem félévvel később vetette papírra, mint ahogy a praesese к Báthory Zsigmond nevében kiállították a Herbersteinnek szóló, új bérleti feltételeket tartalmazó okiratot. Ráadásul ez a változat még az első, a fejedelem által átdolgozásra utasított tervezethez képest is kedvezőtlenebb volt: azonkívül, hogy csupán évi kétszázötven márka tiszta ezüstért, tizenkét esztendőre kötötték meg, és mind a tizenhat falut bérleti díj nélkül engedték át, még a bérlő ezüstbeváltási kötelezettségét tekintve is visszalépés történt. Az első szerződésben és a módosítás előző tervezetében még korlátlan i ezüstbeváltási kötelezettséget állapítottak meg, a véglegesített változatban viszont ez már meghatározott összegre — nyolcezer ezüsttallérra és négyezer aranyforintra — terjedt csak ki. Báthory javaslatai közül egyedül az átengedett falvak lakosságáriak védelmére vonatkozó passzust .vették be a szerződés új szövegébe.132 Figyelemreméltó, hogy a forrásokkal jól követhető bérbeadási folyamatból teljes mértékben hiányzik az alkudozás fázisa, pedig erre az uralkodótól utasítás is érkezett, és a triumvirek egészen kiváló alkupozícióból indulhattak volna. Nem ők kezdeményeztek, hanem tőlük kértek, mégpedig egy meglévő, kötelező érvényű szerződésnek a megszokottól eltérő módosítását. Ilyen körülmények között számos ponton — a tizenkét éves bérleti idő rövidítésével vagy opciós joggal, a bérleti összeg megemelésével, a falvak bérbeadásával — előnyösebbre lehetett volna fordítani Herberstein javaslatait, ehhez képest viszont még a kiindulópontnál is kedvezőtlenebb eredményt értek el. Ez mégsem azon múlt, hogy a báró milyen mértékben kenyerezte le őket, hiszen a kor érdekérvényesítési technikáinak bevett és elfogadott eleme volt a döntéshozók jóindulatának elnyerése. A szerződés módosítása Herberstein sikere volt, aki sokkal jobban ismerte és alkalmazta az ilyenfajta tárgyalások mesterfogásait, mint a kormányzó. trió, és maximálisan élt is tapasztalatai előnyeivel. Sikerült kitapintania a helytartók gyengeségeit, valamint felismerte a kincstár állandó hiánya és a 130 Báthory levélváltása i. m. 214-215. 13 1 Uo. 248. 132 MOL F 1, 3. köt. fol. 332-333. Gyulafehérvár, 1584. okt. 3.