Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 915 zott pénzügyi koncepciót szeretett volna látni: „Az kik élünk, és Isten gondviselést bízott ránk, nem csak magunknak, sem csak az mi időbelinknek kellene csak élnünk, hanem az utánunk valóknak is. Imitálnók az jó agricolát, ki oly fát is olt, melynek gyümölcsét nem reménli. História olvasott ember kegyelmetek, kiből jól látja, mely nagy dicséreti maradott mindenkor azoknak a posteritásra, kik hazájukat bonis legibus, utilibusque institutis fírmarunt. Soha penig az jó institutum nem lehetött az közönséges jövedelemnek elégsége és jó szertartása nélkül, mellyel mind békességnek, mind hadnak idejében sustentáltatik az ország."115 Kendyék viszont csakis saját helytartói megbízatásuk időkeretei között gondolkodtak, csupán az aktuális pénzügyi problémákat igyekeztek megoldani, és minél gyorsabb gazdasági stabilitást, valamint azonnali bevételeket akartak. Ennek megfelelően mondhatni „tűzoltásra" rendezkedtek be, és egyáltalán nem kívántak foglalkozni a hosszú távú befektetésekkel, a kisebb haszonnal járó ügyletekre pedig eleve nem fordítottak energiát. A fejedelemség gazdasági állapotának megítélésében, szükségleteinek és kiadásainak felmérésében a felek között nem volt vita. Báthorynak, még ha talán túl sötétnek is találta a triumvirek által felvázolt helyzetjelentést, alapvetően egyet kellett értenie velük. A fő problémát az okozta, hogy „az naponként való szükség megnevekedett, ahonnét annak ki kellett telni, megfogyatkozott."u 6 Az 1571 és 1575 közötti időszakhoz képest a kiadások évi huszonötezer arannyal nőttek, míg a jövedelmeket Báthory Kristóf halála (1581) után nem sikerült a maguk teljességében behajtani, nagyrészt az erdélyi adókból származó bevételekre támaszkodhattak csak. A gondatlan gazdálkodás miatt a nemesfémbányák hozama visszaesett, a sóbányák jövedelme csökkent és kiszámíthatatlanná vált, az értékesítés akadpzott. Váltópénz hiányában az értékes pénz kiáramlott az országból, mindez pénzhiányhoz és a jó termés ellenére drágasághoz vezetett. A kincstár szinte teljesen felélte tartalékait, a tárházban mindössze ötezer arany maradt, amikor a helytartók 1583 tavaszán átvették a kormányzást.11 7 A triumvirek 1583. decemberi, első éves jelentésükben felsorolták azokat a kiadásokat is, amelyekkel rendszeresen számolniuk kellett: a török adó, a portai tisztviselők által elvárt, összességében az adó mértékét is meghaladó ajándékok, a követjárások költségei, a váradi vár építése, a katonaság zsoldja, a jezsuita szeminárium fenntartása és Báthory Krisztina (Griseldis) kiházasításának kiadásai hárultak rájuk. A helyzetjelentésben egyetlen csúsztatás vagy hiba fedezhető csupán fel: az aktuális állapotot a Báthory István korabelivel vetették össze, és a közben eltelt mintegy nyolcévnyi időszak költségnövekedéseivel magyarázták a rossz gazdasági helyzetet. A problémákat tehát elsősorban külső körülményekre vezették vissza, amelyeket ezután sem lehet majd befolyásolni, következésképpen a nehézségeket belső erőforrásokból szinte lehetetlennek tartották orvosolni. A valóságban viszont az 1570-es évek végén már Báthory Kristófnak is ugyanezekkel a költségekkel kellett számolnia, a különbsé-115 Báthory levélváltása i. m. 113. 116 Uo. 130. 117 A triumvirek 1583. ápr. 20-án kelt jelentése és első éves értékelése 1583. dec. 22.: Báthory levélváltása i. m. 48-49., 132-133.
