Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
916 HORN ILDIKÓ get pusztán az jelentette, hogy míg a triumvirek számára az elhunyt vajda ünnepélyes temetése és Griseldis kiházasítása jelentett extrakiadást, addig Báthory Kristófnak öccse livóniai hadjáratait kellett támogatnia. Az utóbbi azonban még úrrá tudott lenni a valóban megnövekedett költségek okozta pénzügyi nehézségeken, és ténylegesen csak az 1581. évi halála óta eltelt két évben kezdődött rohamos gazdasági hanyatlás; Ez viszont azt jelentette, hogy a külső tényezők mellett a belső okokat és hibákat is legalább annyira figyelembe kellett venni, és azok javításával kellett (volna) eredményt elérni. Báthory István és apraeseseк egyetértettek abban, hogy a takarékoskodás szükséges, de pusztán a kiadások lefaragásával nem jutnak előbbre. Egyedül a katonai költségeken tudtak volna jelentős összeget megspórolni, amire a triumvirek időnként célozgattak is, de ehhez Báthory nem járult hozzá: „a szolgáló népnek megszállítása, kit ez mostani idő és állapot nem szenved. Sőt ez után sem véljük, hogy szenvedhessen. Mert nem ország az, akinek efféle kész presidiuma nincs. Aki maga fegyverét leteszi, más ember fegyverét ingerli magára."118 Báthory egyetlen megoldást látott, az „aerarium augeálását", vagy — ahogy másutt megfogalmazta — ha a kiadásokat nem lehet csökkenteni, akkor „valamint és valahogy a szükséghez kell szabni a jövedelmet."11 9 Ez volt az a pont, ahol Báthory és a triumvirek álláspontja élesen eltért egymástól. A helytartók ugyanis a bevételek növelését nem tartották kivitelezhetőnek, és a feladatot megoldhatatlan csapdahelyzetként élték meg: „Hol penig felséged kegyelmesen emlékeztet bennünket, hogy az ország jövedelméről gondolkodnánk, és az szükséghez szabnók az jövedelmet, elhiggye felséged kegyelmes urunk, hogy miolta mi ez tisztben vagyunk, semmiről gyakortabb nem gondolkodtunk [...], de az módjáról mikor elmélkedtünk magunkban, azonnal megakadtunk rajta. Mivelhogy láttuk azt, hogy a pénznek kereséséhez kiváltképpen ez két dolog kévántatik: ember és eszköz."120 További hosszas magyarázatukban kifejtették, hogy az „ilyen szűk és pénztelen földön", mint amilyen Erdély, csak nagymértékű tőkebefektetéssel és komoly gazdasági szakértelemmel lehet bármilyen eredményt elérni, de szakember nincs, a készpénz pedig a napi kiadásokra sem elegendő. Abban teljesen igazuk volt, hogy a fejedelemség nem bővelkedett gazdasági szakemberekben. Jellemző példa Gyarmati Gergely esete, akit a tanácsosok aranybeváltói tisztségre javasoltak, mint olyan embert, akinél „alkalmatosabbat nem választhatnának", akinek „mind kedve, mind okossága elég vagyon" a feladathoz. Báthory pedig annak ellenére elfogadta, hogy ugyanebben a levelében pár sorral korábban kérte Gergely deák ügyének kivizsgálását, mivel nem tudott megfelelő magyarázatot adni arra, miképp folyt el 1581 és 1583 között tizennégyezer arany a kezei között, A fejedelem ezzel együtt is csupán egyetlen feltételhez, a nagyon precíz elszámolási kötelezettséghez kötötte Gyarmati aranybeváltói kinevezését.12 1 Mindenesetre a szakemberhiány állandó és megkerülhetetlen problémát okozott, gyakran találkozunk apraesesek panaszával: „ha embert akaránk 118 Uo. 187. Bialowierze, 1584. szept. 5. 119 Uo. 91. 120 Uo. 100-101. 1583. okt. 3. 121 Uo. 68., 85-86.
