Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
896 HORN ILDIKÓ át a fejedelemségbe, így udvari állása jelentette egyetlen biztos egzisztenciáját és adta meg hatalmi súlyát. Még nem teremthette meg azt a biztos anyagi és támogatói hátteret, amelynek köszönhetően ő is hátat fordíthatott volna az udvarnak, hogy más, békésebb poszton várhassa ki ellenfelei bukását.4 0 A praeseseк persze az ellenpárt utolsó befolyásos képviselőjét is igyekeztek az udvarból eltávolítani. Báthorynál óvatos támadást indítottak Geszthy ellen: egyrészt az udvari lovasság számát szerették volna csökkenteni, másrészt arra panaszkodtak, hogy a familiárisok hanyagul teljesítik szolgálatukat, és nem tartózkodnak az udvarban. Mindezért vezetőjüket, Geszthyt hibáztatták, akinek ráncba szedését az uralkodótól várták: „Te felségednek talán jó volna, azt is ki előttük járó, serio admoneálni, hogy tisztiben continuus és diligens lenne."41 Ez azonban egyértelműen a helytartók hatásköre és kötelessége lett volna, így Báthory, aki tökéletesen látta, mi húzódik valójában az ilyen jellegű vádak és panaszok mögött, nem is állta meg, hogy finoman vissza ne lőjön: „az szolgáknak szófogadatlanságuk longo abusu, és netalán az előttük járó lágysága miatt vagyon."42 A lágyságot váltsa fel tehát szigor és az odafigyelés, a triumvirek figyelmeztessék Geszthyt feladatai gondos ellátására. Ha ezután sem tudnak eredményt elérni, akkor majd ő is felemeli szavát. Geszthy és a triumvirátus viszonyának további alakulásáról a részleteket jelenleg még nem ismerjük, de biztosra vehető, hogy ez az időszak alapozta meg az udvari főkapitánynak Kendy Sándorral és Kovacsóczy Farkassal és általában a „filozófusokkal" szemben később tapasztalható mély ellenszenvét: „ezek a tudósok, miközben filozófusok elmélkedéseinek zsinórmértéke szerint követik az államkormányzás minden szabályát, melyeket csöndes nyugalomban idegen földön szívtak magukba a leghaszontalanabb mesterektől, majdhogynem romlásba vezették az országot, és a török fosztogatások martalékává tették. Ezeknek az embereknek, akik a kelleténél jobban belemerültek a filozófia hiábavaló tudományának tanulmányozásába, a skolasztikus bölcseletről való nyugtalanító és eszelős elmélkedés teljesen elvette az eszét, sőt józan ítélőképességét is, nyilvánvalóan alkalmatlanná és képtelenné téve őket kormányzati teendőik ellátására."4 3 A hármastanácsnak a legfőbb várak kapitányaival és az udvari élet prominens képviselőivel vívott csatái mögött határozott koncepció fedezhető fel: ha ellenfeleik egy részét sikerül eltávolítaniuk posztjukról, a megmaradtakkal szemben pedig Báthory fejedelem támogatását felhasználva könyörtelenül demonstrálni tudják az alá-fölérendeltségi viszonyt, akkor a rendek tiltakozása és ellenállása is megtörik végül, így megvalósíthatóvá válnak a kormányzás nyugodtabb feltételei. Ebben az esetben azonban nem egyszerű hatalmi harcról volt szó, hanem koncepcionális szembenállásról, így a legfőbb ellenfelek félreál-40 Veress Endre: Geszthy Ferenc várkapitány. (Déva XVI. századi iskolájának alaptója.) Déva 1898. és Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak „életrajzi lexikona" (16-17. század). In: Veszprém a török korban. Felolvasóülés Veszprém török kori emlékeiről. Szerk. Tóth G. Péter. (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9.) Veszprém 1998. 140. 41 Báthory levélváltása i. m. 51. 42 Uo. i. m. 58. 43 Geszthy 1594-ben mondott beszéde: Bethlen F.: Erdély története i. m. III. 347.
