Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 893 igazítója és gondja legyen."2 9 E levélből nem könnyű eldönteni, mit kívántak inkább: a nehezen kigazdálkodható költségektől való megszabadulást és egyfajta nyugvópont elérését, akár azon az áron is, hogy felosztják a területet és egyben a hatalmat Ghiczyvel, vagy egyszerűen csak manipulálni akarták Báthoryt. Többször megfigyelhető ugyanis az a triumviri taktika, hogy nem valódi céljaikat tükröző állásfoglalást terjesztették a fejedelem elé, hanem magukat önzetlennek, kizárólag az ország érdekeit követőknek feltüntetve, egy-egy ügyben teljes visszavonulást színleltek, és olyasmit javasoltak, amiről tudták, hogy Báthory sarkalatos elveivel ellenkezik, így számára elfogadhatatlan. Ezt a módszert a matematikai levezetésekből kölcsönzött szakkifejezéssel akár reductio ad absurdum manipulációs technikának is nevezhetnénk, amikor valamilyen abszurd állítás következetes, lépésről-lépésre haladó megcáfolásával akarunk a jónak ítélt megoldáshoz eljutni. A kormányzók a Báthory számára elfogadhatatlan, abszurd ötletek előterjesztésével többnyire arra késztették urukat, hogy első nekifutásra ne a probléma megoldásának valódi alternatíváival foglalkozzon, hanem a javaslat visszautasítására, a felvetett érvek cáfolatára, valamint saját vezérelveinek megértetésére és sulykolására fordítsa energiáit. Ezzel elterelték, vagy legalábbis megosztották figyelmét, és végül nem maga a probléma, hanem csak annak egy abszurd megoldási javaslata felől közeledve jutott el végső véleménye kialakításáig. Ebben a módszerben komoly tényezőként szerepelt a felek közötti tetemes távolság is, hiszen az első, gyakorlatilag teljesen felesleges kör sok időt emésztett fel, így a döntés sürgető kényszere miatt a fejedelem a továbbiakban nem fordított a problémára több időt és figyelmet, hanem megnyugodva azon, hogy a legrosszabb elképzelést megakadályozta, a kormányzó trió következő javaslatát már többnyire teljes egészében vagy minimális változtatásokkal elfogadta. Konkrét esetünkre visszatérve, a helytartók valójában arra akarták Báthoryt rábírni, amit a maguk erejéből nem tudtak elérni: szerezzen érvényt a hierarchikus rendnek, és parancsszóval fogja vissza a váradi kapitány önállóságát. Más szóval teljes uralkodói tekintélyével álljon ki mellettük Ghiczy ellenében. Nagyon jól tudták, hogy a kapitány mennyire nagyra becsült és szeretett híve Báthorynak, ezért nem próbálták nyíltan megvádolni és bepanaszolni. Ha ezt tették volna, akkor Báthory a problémát kedvelt hívei közötti személyes torzsalkodásnak, egyszerű nézeteltérésnek vagy kisebb hatalmi villongásnak is felfoghatta volna, és a triumvirek nem lehettek biztosak abbän, hogy ebből a nézőpontból is az ő javukra dönt majd. Ezért kiemelték az ügyet személyes kontextusaiból. Erdély és a Partium kormányzati szétválasztásának javaslatával álltak elő, azt sugallvá, hogy ez egy lassan már kialakuló gyakorlat megerősítése és szentesítése lenne csak. Báthory eszmevilágában az egység gondolata — legyen szó akár az ország, akár a család, akár a pogány elleni keresztény összefogás egységéről — kiemelt szerepet játszott, és minden további lépésnek a kiindulópontja, alapköve volt. Ha tehát sikerül ebbe a szférába emelni az ügyet, akkor Báthory már nem hívei összebékítését, hanem az ország egységénék 29 Báthory levélváltása i. m. 73.
