Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 889 Báthory fejedelem arra törekedett, hogy egy homogén, jól kiegyensúlyozott, hozzáértő irányítószervet hozzon létre. Az általa kiválasztott három politikus eleve egy táborba tartozott, de az is közös volt bennük, hogy hivatalnoki pályán, viszonylag alulról, saját tehetségük révén jutottak előre, és kiegyensúlyozott, megfontolt és lelkiismeretes politikusoknak bizonyultak. Kendy Sándor és Kovacsóczy Farkas közel egyidősek voltak, és a kormányzati munkához ideális korban, negyvenes éveik elején jártak. Sombory születési dátumát nem ismerjük, de karrierjének állomásai alapján legfeljebb néhány évvel lehetett náluk idősebb.2 1 A helytartóknak nem voltak rendszeres odafigyelést igénylő nagyobb jószágaik, és a belső-szolnoki főispáni címet is viselő Kendyt leszámítva, más megbízatásokra nem kellett összpontosítaniuk, így az állandó gyulafehérvári tartózkodás és a Báthory által előírt munkarend — amelyhez már hivatalnoki éveik alatt hozzászokhattak — nem jelentett számukra terhessé váló kötöttséget. Mindhárman jelentős műveltséggel bírtak: Kendy és Kovacsóczy egyetemi tanulmányai jól ismertek, Somboryt pedig Possevino atya tudományszerető emberként jellemezte.2 2 Pályájuk során sokféle kormányzati területen megfordultak, és itt szerzett tapasztalataik remekül kiegészítették egymást. Kendy korábban kancelláriai munkát végzett, diplomáciai megbízatásokban járt el, három évig társkincstartóként működött, és mint főispán, a helyi közigazgatási ismereteket is elsajátította. Sombory szintén a kancelláriáról indult, majd jogi téren jeleskedett, a fejedelmi tábla ülnöke, végül fiscalis director lett. Pénzügyi gyakorlatát másfél évtizedes erdélyi főtizedbérlősége alatt szerezte. Kovacsóczy pályáján — miután a hivatalnoki létet választotta — többé már nem voltak mellékösvények, mindvégig kancelláriai tisztviselőként, illetve vezetőként dolgozott. Hiába mérlegelt azonban gondosan a fejedejem, az erdélyi rendek másként látták, és kimondott ellenszenvvel fogadták választottait. A legvitatottabb Kovacsóczy Farkas személye volt. A dalmát származású köznemes ugyan már Erdélyben született, mégis idegennek tartották, hiszen hosszú peregrinációja, majd különböző állásai miatt csak több mint két évtized után, 1578-ban tért vissza véglegesen Erdélybe. Akkor viszont mindjárt a legmagasabb posztok egyikére, kancellárnak nevezte ki a fejedelem. Az általános közvélekedést jól tükrözte Szamosközy István nézete, aki a kancellári tisztről szólva kifejtette, hogy arra a legalkalmasabb Csáky György (Csáky Dénes rokona), kora legtanultabb embere lett volna. De irigyei miatt nem méltányolták kellőképpen Csáky erényeit, és így fordulhatott elő, hogy az ország legkiválóbb tehetségeit „illető" kancellári méltóság a fejedelmek kénye-kedve szerint egyszer egy átpártolónak (Forgách Ferencnek), másszor egy idegennek (Kovacsóczy Farkas-' nak) jusson, az ország nagy kárára.2 3 Erdélyben a 16. század utolsó harmadában számos, a Magyar Királyságból érkezett „idegen" jutott kulcspozícióba, de 21 Kendy Sándor születési idejére l. Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). I-П. (A MOL kiadványai II.: Forráskiadványok 17.) Bp. 1990. II. Nr. 4650. 22 Antonio Possevino délia Compagnia di Giesù: Transilvania (1584). Ed. Andrea Veress. (Fontes Rerum Transylvanicarum III.) Bp. 1913. 178-179., 231. 23 E vélekedésre 1. Szamosközy István történeti maradványai. 1566-1603. Kiad. Szilágyi Sándor. (Magyar Történelmi Emlékek II.: írók 28.) Bp. 1876. I. 166-167.
