Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején 815
A BARICSI ÉS KÖLPÉNYI HARMINCADOK A 16. SZÁZAD ELEJÉN 821 vétel forrása kellene, hogy szerepeljen, a jelentés kiadója üresen hagyta. Valószínű, hogy ez a tétel a harmincadokra vonatkozik, mivel a másik két jelentéssel összehasonlítva, csak a harmincadokra vagy vámokra vonatkozó tétel az, amelyik Zweha beszámolójából hiányzik, de a másik kettőben szerepel.2 6 1522-ben a kincstárba a harmincadokból összesen 22800 forint folyt be, de a szlavóniai vámhivatalok bevételeit még további mintegy 4000 forintra becsülték, megjegyezvén, hogy „az erdélyi huszad a folytonos háborúk miatt a kezelőit (officiates) is alig tartja fent", illetve a szakolcai és a trencséni harmincadok zálogba vannak adva. 1523 végéről is fennmaradt egy költségvetés, amelynek megszerkesztéséhez — annak alapján, hogy azon tételek összegei, amelyek mindkét költségvetésben szerepelnek, majdnem mindig megegyeznek — az előbbi költségvetést vagy annak a forrásait használták fel. Eszerint 1523-ban a kincstartó a harmincadokból 28000 forint bevételt várt, az erdélyi huszädot pedig az ötveneddel együtt 4000 forinttal számította. Ezen összegek értelmezésénél viszont figyelembe kell venni egyrészt azt, hogy ezek valószínűleg a csekélyebb értékű nova monetában vannak kifejezve, másrészt pedig azt, hogy az 1521-ben elkezdett pénzrontás bizonyára negatívan befolyásolta külkereskedelmet, következésképpen a harmincadbevételek alakulását is.27 Mindezek alapján tehát a Jagelló-korban a kincstár harmincadbevételei 18000 és 30000 forint között ingadoztak. E számadatokkal azonban óvatosan kell bánni, mivel a velencei jelentések a Jagelló-kori jövedelmeknek valószínűleg kisebb értékeket adtak meg a valóságosnál.2 8 A bevételek esetén megfigyelhető nagymértékű ingadozások nagyrészt attól függtek, hogy a király hány harmincadnak a jövedelmeit kötötte le (leggyakrabban zálogba vagy bérbe adta azokat különböző személyeknek vagy városoknak, vagy pedig adósságait törlesztette'a vámjövedelmekből), másrészt pedig attól is, hogy a bérleti díjak a rálicitálások miatt még ugyanazon vám és ugyanazon bérlő esetében is változtak.2 9 Ezen nem kincstári kezelésben levő harmincadok száma ugyanis nem volt csekély, egy 1513-ban vagy 1514-ben készült irat szerint például a kassai, szlavóniai, trencséni, budai, pozsonyi harmincadok és az erdélyi huszadok voltak zálogba adva,3 0 1522-ben és 1523-ban a szombathelyi, soproni, árvái, trencséni, temesvári, pataji (amennyiben ez még létezett akkor) és egykor a belgrádihoz tartozott, még magyar kézen maradt vámok bevételeivel nem számoltak a királyi jövedelmek összeírói. Amennyiben tehát figyelembe vesszük azoknak a harmin-26 Balogh I.: Velencei diplomaták i. m. VII. A Mátyás- és Jagelló-kori kincstári jövedelmek táblázatba foglalva: Fügedi £.: Mátyás király jövedelmei i. m. 488., 1. táblázat; Bak M. J.: Monarchie im Wellental i. m. 359., IV táblázat. 27 Hermann Zsuzsanna: Államháztartás és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon (Megjegyzések Thurzó Elek költségvetési előirányzatához). Századok 109. (1975) 314. és 315. közötti fényképmelléklet 1-3., 328-329. (magyar fordítás). A két iratban szereplő adatok forrására, valóságos tartalmára és keltezésére: Uo. 306-307., 325., 332. 28 Vö. András Kubinyi: Hungary's Power Factions and the Turkish Threat in the Jagiellonian Period (1490-1526). In: Fight against the Turk in Central-Europe in the First Half of the 16th Century. Ed. István Zombori". Bp. 2004. 121. 29 A soproni és pozsonyi harmincadok kezelésének változásaira 1. Mollay K.: A soproniak harmincadvámja i. m. 147-148. A bérletösszegek ingadozásaira: Kubinyi A.: Egy üzletelő és diplomata várúr i. m. 273. 30 Kouachich, G. M.: Supplimentum i. m. 425-426.
