Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején 815
822 SIMON ZSOLT cadoknak a bevételeit is, amelyeknek jövedelmeit a fenti források készítői azért nem vettek figyelembe, mert azok nem a kincstárat gazdagították, békeidőben a magyarországi harmincadok összbevételei jóval meghaladhatták a forrásokban szereplő 18000-30000 forintnyi összeget. Egy másik becslés is a jelentésekben felbukkanó összegeknél nagyobb harmincadbevételre enged következtetni. A Velencébe, Ausztriába és Dél-Németországba kivitt mintegy 50000 szarvasmarha kiviteli vámjának összege — attól függően, hogy az 1483 és 1490 közöttire datált 25 dénáros soproni vagy az 1515. évi székesfehérvári 50 dénáros tarifával számolunk — már önmagában 12500 vagy 25000 forintot tett ki.3 1 A nyugati külkereskedelemre az óvatosabb számítás szerint is kiegyenlített kereskedelmi mérleget feltételezve, továbbá figyelembe véve azt, hogy nem csak szarvasmarhákat vittek ki,3 2 csupán a nyugati és délnyugati külkereskedelemből legalább 25000-50000 forint bruttó bevétel kellett, hogy származzon.3 3 1522-ben és 1523-ban is mindössze öt, illetve hat főharmincadból az ötveneddel együtt 30800, illetve 32000 forint bevételre lehetett számítani. így ha figyelembe veszzük, hogy az országban 16 főharmincad működött, ezeknek az összbevétele jóval meg kellett haladja a 30000 forint körüli összeget, azaz elképzelhetőnek tartjuk, hogy a Jagelló-kori harmincadbevételek megközelítették, de akár meg is haladhatták a Mátyás-kori 50000 forintnyi értéket. Fügedi Erik az 50000 forintos összbevétel és konkrét harmincad-bérletösszegek alapján az egyes harmincadhelyek tiszta jövedelmeit a 16. század elejére vonatkozóan a következő összegekben „állapította meg": Szlavónia 5500 forint, Buda és Székesfehérvár 6000 forint, Pozsony és Sopron 5000 forint, Brassó és Nagyszeben együtt 7000 forint, Beszterce 2000 forint, Kassa, Bártfa és a szepesi városok összesen 3000 forint, Nándorfehérvár és Temesvár együtt 17646 forint. A temesvári és nándorfehérvári harmincadok jövedelmére, közvetlen adatok híján, csak következtetni tudott: levonta az 50000 forintnyi királyi összjövedelemből a többi harmincad jövedelmeit, amelyek többségére viszont már voltak közvetlen adatai (ezért tudta a két harmincad jövedelmének csak együttes összegét megadni). Az így kapott 17646 forintnyi3 4 tiszta jövedelem a maximum lehetett, mivel a többi harmincad esetében bérleti összegekkel dolgozott, amelyek a bevételek alsó határát kellett, hogy jelentsék. Fügedi a valós bevételek kiszámításánál Paulinyi Oszkárt követte, aki a kezelési költségeket a bruttó bevétel 1/4-re becsülte, így tehát a bruttó bevétel a nyereségnek az 4/3-a kellett legyen. Mindezek alapján Fügedi a déli határvám-körzet bruttó bevételét 23529 forintra becsülte.3 5 31 A szarvasmarhaexportra és a vámtarifára részletesebben 1. alább. 32 Kubinyi A.: Buda és Pest szerepe i. m. 17. 33 A 16. század közepén a szlavóniai harmincadok bevétele kerekítve 21000 és 27000 forint között mozgott, a nyugat-magyarországi hármincadoké 1542-ben 23000 forint volt, a nyugati vámoké tehát összesen mintegy 44000-50000 forint. Othmar Picki. Die Auswirkungen der Türkenkriege auf den Handel zwischen Ungarn und Italien im 16. Jahrhundert. In: Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege i. m. 90., ill. Ember Gy.: Nyugati külkereskedelme i. m. 172. 34 Egy más helyen Fügedi 16362 forintot ad meg a déli körzet tiszta bevételeként, de gondolatmenete szerint valójában 17645 forint lenne a helyes. Fügedi E.\ Magyarország külkereskedelme i. m. 368. 35 Paulinyi Oszkár: Ipar, kereskedelem. In: Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. II. Bp. é. n. 169., ill. Fügedi E.: Magyarország külkereskedelme i. m. 366-367.
