Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek - közösségi alternatívák (Ism.: Niederhauser Emil) 809

810 TÖRTÉNETI IRODALOM lyozta, hogy a magyar kisebbségnek nemcsak politikai érdekképviseletre van szüksége, de tudományos életre is és az iskolahálózat bővítésére. Október végén egy parlamenti határozat az egészet elvetette. A következő, hasonló terjedelmű rész a címben jelzett másik kérdést, a léthelyzetet, a jogi státuszt járja körül. Az első tanulmány a kisebbségek tipológiai osztályozására tesz javaslatot. Az itteni kisebbségek sorában kilencnek a létszáma 100 000 fő felett van. Több mint 40 kisebbséget lehet nyilvántartani a térségben. A tanulmány a 2004. évi EU csatlakozás után létrejött helyzetből indul ki, az újonnan felvettektől keletre fekvő kisebbségeket már nem tárgyalja. Hat típust különböztet meg: 1) történeti vagy nemzeti, őshonos, ezek egyúttal kényszerkisebbségek is; 2) a területi bázis szerint elkülöníti az ilyen bázist nélkülöző zsidókat és romákat; 3) teljes egyenlőség egy államban sincs, nem domináns közösségek; 4) a belső etnikai kohézió foka szerint is elkülöníthetők, majdnem mind kétnyelvű, ezen belül két alcsoport: a) az anyanyelv a domináns; b) már az idegen nyelv (vagyis az állami, hivatalos) dominál; 5) ahol már csak az idősebb nemzedék őrzi; 6) ahol a nyelv már elveszett, megszűnt. Lehet persze szubjektív tényezők alapján is típusokat képezni. Az identitás négyféle lehet: 1) a nemzeti elem primátusával; 2) etnikai (közösségi); 3) regionális; 4) a bevándorolt, azonos etnikumhoz tartozók csoportja. Itt elvben szóbajöhet a kulturális autonómia, amelyre a jövőben sok lehetőség nyílik. A következő tanulmány a külhoni magyar kisebbségek számontartását vizsgálja az anyaországi közvélemény által. Ezt a közösséget az EU-n belül is vállalni kell. A magyar nyelv valójában mindenütt kiszorul a közhasználatból. Ezután sorraveszi a szerző a különböző humán szakmunkákat, hogyan foglalkoznak a magyar kisebbségekkel. Elsősorban a néprajzos kutatókra lehet számítani. A kettős kötődés valójában felszámolódóban van. Az autonómia nem megoldás. A következő tanulmány a nyelvi jogokat vizsgálja, lehetséges státuszukat a „nemzetállamokon" belül. A többségi nyelv általában az állam nyelve és a hivatalos nyelv. A többségi és kisebbségi nyelv viszonyában négyféle kombináció lehetséges: 1) az államnyelv fogalmát az alkotmány rögzíti; 2) másutt a hivatalos nyelv mellett a kisebbségek nyelve is szerepel, ezeket regionális hivatalos nyelvekké nyilvánítják; 3) az alkotmány nem ismeri az államnyelv fogalmát, de egyéb törvényekben megtalálható; 4) az államnyelv fogalmát egyetlen törvény sem ismeri. Ebbe a negyedik csoportba a szerző csak Csehországot és Magyarországot sorolja. De még itt is az államnyelv kiemelkedő szerepe egyértelmű. A következő tanulmány a magyarországi kisebbségek asszimilációjának kínos kérdését veti fel. Még a kádári korszakban is érvényesült valamiféle félhivatalos magyarosítás. A magyarországi kisebbségek száma csökkent, nyelvük mind a veszélyeztetett nyelvek kategóriájába sorolandó. A kényszerített és természetes asszimiláció nehezen határolható el egymástól. A vegyesházasságok nagy mértékben hozzájárulnak az asszimilációhoz. A második részt utolsó tanulmánya ugyanezt a kérdéskört a kisebbségi identitás oldaláról közelíti meg. Az identitás felderítésében a csoportszolidaritás és az önkép játszik szerepet. A mai kisebbségeknél a magyar nyelv már domináns. Van olyan kisebbség is, amelyik nem akar akaratközösséggé válni. A saját kultúra átadásának automatizmusa megszűnt. Fontos a kisebbséghez tartozók elöregedése. Az adatok egy kérdőíves felmérésből valók. A többség kettős identitású. Ott, ahol az eredeti településhálózatban élnek, (a romák) vannak, akik csak egy-két településhez kötődnek. Az általános számszerű csökkenésen belül hét kisebbség lélekszáma mégis nőtt, a nagyok közül a német és a szlovák szinte a duplájára. A románok száma viszont 25%-kal csökkent. A nyelvváltásban az is szerepet játszik, hogy egyre többen költöznek be városokba, ahol a hagyományos összetartás már nem működik. Az ezzel járó nyelvváltás már visszafordíthatatlan. Itt is alapvető a vegyes házasságok nagy száma. A saját anyanyelv átadása a fiataloknak a szerbek esetében a legsikeresebb. A mai elektronikus korszak meg is könnyíti a kapcsolattartást az anyanyelvvel. A kisebbségi érdekvédelem viszont nem működik, nincs egyeztető fórum. A kettős kötődöttség, amely már ma is labilis, meddig tartható fenn? A nyelvváltást nem szabad támogatni, de a kisebbségi nyelv aktív ismerete nem lehet az odatartozás alapvető kritériuma. Végül a harmadik, rövidebb rész a kisebbségek helyét keresi a nemzetállamokban. Az első írás a magyar nemzetfogalmat járja körül. A magyarok 70%-a Magyarországon él, 22% a szomszédos országokban és 8% a diaszpórában. Időnkint megmutatkozik egyfajta szétfejlődési tendencia. Érdemben viszont ma is a történeti hagyomány, tudat, stb. az összetartó erő a három csoport közt. Viszont sokszor már a többségi nyelv az anyanyelv. Még a legnagyobb létszámú kisebbségek sem kaptak autonómiát, tehát marad a nemzetállami ethnokrácia uralma. Vitatható, hogy a magyar kisebbségnek egy pártja legyen, belső vitákkal, vagy több. Az anyaországnak mindenképpen támogatnia kell a magyar kisebbségeket. De ezeknek saját országukon belül is kell partnert szerezniük. A Magyar Állandó Értekezlet ebben sokat segít. A kettős