Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Halmesvirta; Anssi: Cooperation across the Iron Curtain: Hungarian-Finnish Scientific Relations of the Academies from the 1960s to the 1990s (Ism.: Romsics Gergely) 811

811 TÖRTÉNETI IRODALOM állampolgárság kérdésében Szarka nem foglal állást, elképzelhető az is, de a különállás is. A következő tanulmány az úgynevezett kedvezménytörvényt elemzi és utal nemzetközi negatív fogadtatására. A külföldre szánt magyar támogatást csak kulturális célokra szabad adni Adatok átáramlása más országokba nem tiltható be. A harmadik rész utolsó tanulmánya mintegy lezárja a kötetet azzal, hogy a kisebbségi önkormányzat jelenét és jövőjét vázolja fel. A kisebbségi jogokat újabban általában elismerik, sokfelé van ugyan autonómia, de egységes szabályozás nincs. A kulturális (személyi) vagy egyéb autonómia sokféle úton jöhet létre. A saját ügyeikben törvényhozó jogosítványok megnehezítik a balkanizálódást. Az EU az autonómia-megoldást pártolja. Európa 45 állama közül föderáció csak ötben van, 21 országban személyi autonómia létezik. Van három olyan állam, amelyben minden kisebbségnek van önkormányzata. Vannak olyan országok, ahol csak a honos (tehát nem bevándorolt) kisebbségek kapnak autonómiát. A harmadik csoportba azok az országok tartoznak, amelyek csak egyes kisebbségeknek adnak jogokat, másoknak nem. A legmesszebbmenő önkormányzatot az 1978. évi spanyol alkotmány biztosítja. Az 1999. évi lundi ajánlások a kisebbségek bevonását javasolják a közéletbe, az 1996. évi hágai az oktatásban való részvételt sürgeti, az 1998. évi oslói a nyelvi jogok biztosítását kéri számon. A lundi ajánlás viszont a kulturális autonómiát veti el, az eddigi tapasztalatok sem érdekelték összeállítóit. Pedig az 1972. évi dél-tiroli modell, hosszas kísérletezések után, nagyon is megfelelőnek tűnik. Szlovéniában, Horvátországban és a Vajdaságban működik magyar autonómia, de éppen a legnagyobb kisebbségek esetében nincs ilyen. Az erdélyi magyar vezetők több javaslatot is kidolgoztak a területi autonómiára, de Szarka szerint ez úgyis megvalósíthatatlan. Az Európai Unión belül sok a tisztázatlan probléma. Az autonómia jelenthet egyfajta megoldást. A Mellékletben megtalálhatók a lundi ajánlások, az Európa Tanács jelentése az autonómiák pozitív tapasztalatairól, a 317-329. lapon pedig válogatott, nagyobbrészt magyar nyelvű szakirodalmat sorolnak fel. Szarka László kötete igen tömören megfogalmazott tanulmányok sorát tartalmazza. Tömörsége miatt nem is olyan könnyű olvasmány, de megéri a fáradságot. A nemzeti-kisebbségi kérdés egész Kelet-Európa rákfenéje, ezért a jövőben az orosz és a balkáni régióra is érdemes volna kitekinteni, bár az a keleti egyház területe, és ennek a kultúrában, akár a mindennapos magatartásban is mindmáig ható következményei vannak, ez a két alrégió valóban messzebb van Európától, mint a nyugati egyházból kiinduló Nyugat-Kelet-Európa. Bár Szarka László expressis verbis ritkán foglal állást, véleménye mégis világosan kitűnik írásaiból. Állításait többnyire el lehet fogadni, olykor inkább vitázni kell vele. Az autonómia kérdésében a magam részéről ebben a térségben csakis a kulturális-személyi autonómiát tartom elfogadhatónak, még a helyi önkormányzatot sem, mert itt is bármikor fellángolhatnak az etnikai viták. Megoldást csak a távoli jövő hozhat, amikorra ez a régió is felnőtté válik és tárgyalóképessé. Ez azonban még messze van. Az ilyen nagy anyagot megmozgató és a gondolkodást serkentő könyveknek, mint a Szarkáé, ebben még nagy szerepe lesz, bármennyire is alapjában szomorú könyv. Niederhauser Emil Anssi Halmesvirta COOPERATION ACROSS THE IRON CURTAIN Hungarian-Finnish Scientific Relations of the Academies from the 1960s to the 1990s. (Studies in General History 12) Jyväskylä, Jyväskylä University Printing House, 2005. 133 o. A jyváskylá-i egyetem sorozatában megjelent kötet a diplomáciatörténet egy sajátos és gyakran elhanyagolt aspektusát mutatja be az elmúlt évtizedek finn-magyar tudományos kapcsolatainak elemzése révén. Standard kézikönyvekben és vaskos monográfiákban egyaránt gyakran szerepel a kitétel, mely szerint a nemzetközi kapcsolatok biztonság- és gazdaságpolitikai, a nemzetek stratégiai érdekeit érintő fősodra mellett létezik egy kuszább, gazdagabb, a politikai eseményeket közvetlenül nem meghatározó, azokra ugyanakkor hatást gyakorló terület is, amelynek fókuszában a nemzetközi rendszer szereplőit képviselő nem-, vagy elsősorban nem-politikai ágensek közötti viszonyok tanulmányozása áll. A diplomáciatörténet, akárcsak a nemzetközi kapcsolatok tudománya regisztrálta tehát ennek az úgynevezett „low politics" területnek a létezését, ám