Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
72 TAKÁCS TIBOR ményt egyhangúlag fogadták el. Nehezen hihető azonban, hogy az összes többi tanácskozáson egyáltalán nem születtek volna egyhangú döntések, így a jegyzőkönyvek ebből a szempontból egyáltalán nem használhatók. Az előterjesztések elfogadása természetesen nem zárta ki, hogy egyes kérdésekről élénk vita folyjék a szakosztályokon belül. A fentebb idézett beszámolók mindenesetre arra utalnak, hogy általában a szakosztályokban sem alakult ki markáns véleménykülönbség, a kezdeményezés egyértelműen a polgármester kezében volt. A tagok szerepe itt is jobbára az előterjesztésre való rábólintásban merült ki, még akkor is, ha a hozzászólásoknak, az érdemi kérdéseknek, sőt olykor a vitának is nagyobb tér jutott, mint a képviselőtestületi közgyűléseken. A szakosztályok vizsgálata megmutatta, hogy a helyi döntéshozatali mechanizmusban a szellemi foglalkozásúak foglalták el a kulcspozíciókat, hiszen már a döntések előkészítésében is szerepet játszhattak, míg a gazdák, iparosok és kereskedők számára az ügyekbe való beleszólás — vagy legalábbis a hozzászólás — lehetőségét jobbára csak a közgyűléseken való megjelenés biztosította. A képviselőtestület és a szakosztályok működésének vizsgálata egyben arra is rámutatott, hogy a városi tisztviselőknek meghatározó és egyre növekedő szerepe volt mindkét testület munkájában, végeredményben tehát az önkormányzat vezetésében. A városi tisztviselők szerepének a növekedése nem választható el a bürokratizálódás általánosan érvényesülő folyamatától, a közigazgatás szerepének növekedésétől. Az állami feladatok folyamatos gyarapodása magával hozta a szakképzett és hivatásos közszolgálat igényét, ugyanakkor az igazgatási szervezet fejlődése, méreteinek növekedése egyre jobban megnövelte az állam közigazgatási funkciójának, a végrehajtásnak a jelentőségét is. Országos szinten ez azt jelentette, hogy az 1930-as évekre a kormányzat adminisztratív funkciójának jelentősége legalább ugyanakkora lett, mint a politikaié.14 8 Mindezzel — mint Bibó István rámutatott — új hatalmi lehetőségek nyíltak meg a bürokratikus apparátus számára, még akkor is, ha minderre maga a bürokrácia sem ébredt rá azonnal. „A harmincas-negyvenes évekre a Hivatal gyakorlatilag már nagyobb hatalom volt a Nagybirtoknál és a Nagytőkénél, csak éppen kevésbé volt ennek tudatában és nem tudott élni ezzel a hatalommal. Mert a hivatal hatalma kis hatókörű közép- és kisegzisztenciák sokasága között oszlott meg, amelyek az absztrakt Hatalom szolgálatában és tiszteletében élvén, nem kutatták különösebben, hogy ez a hatalom miből tevődik össze" — írta Bibó.14 9 Ehhez hasonló folyamat játszódott le helyi szinten, a képviselőtestület és a városházi apparátus vonatkozásában. A városvezetés bürokratikus tevékenységgé válása persze már a vizsgált korszak előtt megindult. Ez a folyamat a jóval fejlettebb önkormányzati tradíciókkal és nagyobb hivatali szervezettel ren-148 Vö. Magyary Zoltán: Közigazgatási vezérkar. Budapest, Magyar Közigazgatástudományi Intézet, 1938. 10-11.; Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1942. 521. 149 Bibó István: A magyar közigazgatásról. I. (Elvi állásfoglalás és történeti áttekintés). In: Bibó István összegyűjtött munkái. 3. köt. Sajtó alá rend. Kemény István, Sárközi Mátyás. Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1983. 657.