Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 73 delkező Pesten már a 18-19. század fordulóján végbement,15 0 de kisebb fáziskéséssel lejátszódott Nyíregyházán is. A szóbeliség által dominált patriarchális igazgatási szervezet már az újratelepedést követő száz évben összetettebb önkormányzati igazgatási feladatokat is ellátni képes hivatali szervezetté alakult. A kezdetben gazdák és iparosok által mellékfoglalkozásként viselt tisztségek jobbára már a 19. század első évtizedeiben fokozatosan főállásban viselt hivatalokká váltak.15 1 A bürokratizálódás és a professzionalizáció folyamata a század második felében, a modern polgári államrend, és benne az új önkormányzati rendszer kiépülésével még inkább kiteljesedett. A folyamatosan gyarapodó önkormányzati feladatok, valamint a modern igazgatási igények egyre inkább megnövelték a városi apparátus feladatait és ezáltal a szerepét is. Azáltal, hogy egyre több városi ügy, sőt gyakorlatilag az önkormányzat működésének minden eleme, mozzanata adminisztratív formában fogalmazódott meg, bizonyos elitcsoportok, különösen a városi tisztviselői kar jogi és adminisztratív tudása egyre jobban felértékelődött. A városi elit többsége, felismerve bürokratizálódás következményeit és tulajdon súlyának csökkenését, érdeklődését is fokozatosan elvesztette a közügyek iránt: „megfogyatkozott azoknak a száma, akik az autonóm testületek keretében a közügyeket hivatottak végezni és inkább rábízzák ezt a bürokráciára, a tisztviselőkarra" — fogalmazott Kovách Elek városatya 1929-ben, a régi képviselőtestület utolsó közgyűlésén.15 2 A tisztviselők önállóságának és függetlenségének növekedését elősegítette, hogy egzisztenciálisan egyre függetlenebbé váltak a helyi képviselőtestülettől. Az 1886:XXII. tc. 65. és 66. §-a a tisztviselői és alkalmazotti fizetések és egyéb járandóságok összegének megállapítását önkormányzati hatáskörébe utalta. Az egyetlen kikötés az volt, hogy a polgármester, illetve a rendőrkapitány fizetése nem lehet kevesebb annál, mint amit az illető törvényhatóságban a főszolgabírók illetve a szolgabírók élveztek, illetve a már egyszer megállapított fizetést csak abban az esetben lehetett leszállítani, ha a község kimutatta túlterheltségét. Az 1912:LVIII. tc. a városi tisztviselőket fizetés és lakáspénz tekintetében az állami tisztviselőkre nézve megállapított fizetési osztályokba sorolta be. Nyíregyháza — mint tízezer főnél népesebb rendezett tanácsú város — tisztviselői a VII-XI. fizetési osztályba kerültek. A tisztviselőket nem sorolhatták magasabb fizetési osztályba, ugyanakkor a törvény lehetőséget biztosított a városok számára, hogy nagyobb illetményt biztosítsanak, illetve hogy a fizetési osztályon belül a fizetési fokozatokban való előlépési viszonyokat kedvezőbben állapítsák meg (14-16. és 25. §). A törvény által biztosított mozgásszabadság ellenére a változás egyértelmű: a városi alkalmazottak illetményét ezentúl törvény, és nem a település teherbíró képessége és a képviselőtestület jóindulata szabta meg. Az 1920-as 150 Szívós Erika: Városvezető elit Pesten a XVIII-XIX. század fordulóján. In: Tanulmányok Budapest múltjából XXV Szerk. Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum - Budapest Főváros Levéltára, 1996. 9-25. 151 Kujbusné Mecsei Eva: Nyíregyháza önkormányzata (1753-1848). Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, 2003. 152 SZSZBL V B. 181. 62. köt. Kgy. 1019/1929. Vö. Tiszavidék, 1929. dec. 8. 3.
