Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 71 tak a szakosztályok a képviselőtestületnél kisebb létszámú operatív tanácskozó és véleményező testületek, a tagok többsége még ennek a kiemelt fórumnak a munkájába sem kapcsolódott be rendszeresen. A szakosztályi tagok nagy részének indolenciájából következik, hogy a képviselőtestület érdemi döntését alapvetően meghatározó szakosztályi véleményt az esetek legnagyobb részében két-három tucat személy alakította ki. Vagyis a szakosztályokon belül is kialakult egy belső mag, az ide tartozók a helyi döntéshozatali mechanizmusban jóval meghatározóbb szerepet játszottak nemcsak az elit többi részénél, hanem még a szakosztályok inaktív tagjainál is. Ebben a körben még hangsúlyosabb volt a városi tisztviselők jelenléte, mint a városi elit egészében.14 4 A tisztviselők szerepe tehát a szakosztályi vélemény kialakításában is meghatározó volt. Ezek után nem meglepő, ha a képviselőtestületi közgyűlések elé csak a legritkább esetben érkeztek olyan előterjesztések, amelyek a tanács (1929-től a polgármester) és a szakosztályok véleménykülönbségére utaltak. A kilenc vizsgált mintaévben a közgyűlés mindössze hét olyan ügyet tárgyalt, amellyel kapcsolatban a szakosztályok véleménye eltért a tanácsétól. Szembetűnő, hogy a városatyák valamennyi esetben a tanács javaslatát fogadták el és nem a maguk közül választott szakosztályok véleményét. Ráadásul a képviselőtestület ezeket a határozatokat többször is egyhangúlag fogadta el, ami azt jelenti, hogy — amennyiben egyáltalán részt vettek a közgyűlésen — a szakosztályi tagok is a saját korábbi döntésükkel ellentétesen szavaztak. Azok az ügyek, amelyekben a szakosztályi többség szembekerült a tanáccsal, illetve a polgármesterrel, valójában nem voltak a városlakók sorsát, a város fejlődését alapvetően meghatározó kérdések. 1912-ben a kéjelgési szabályrendelet módosítása és egy újonnan nyitandó utca helyének megváltoztatása iránti kérelem váltott ki véleménykülönbséget.14 6 1924-ben a pénzügyi palota felépítése kapcsán az ingatlanok értékemelkedési körzetének határában, a tokaji országút mellett lakó cigány családok áttelepítésének és a felszabaduló császárszállási vadászati jog hasznosításának kérdésében alakult ki véleménykülönbség, továbbá abban, hogy milyen összegért vegyék át a bérlő által a városi tulajdonú László-tanyai birtokra emelt istállót, gépszínt és más épületeket.146 1930-ban a gyámpénztári közpénzek elhelyezésére vonatkozóan fogadta el a közgyűlés az együttes szakosztályok véleményével szemben a polgármester javaslatát, és jelölte ki erre mindazon helyi, illetve helyi fiókkal rendelkező pénzintézeteket, amelyek a vármegyei árvapénztári pénzeket is kezelték.14 7 A jelek szerint a tanácsi, polgármesteri előterjesztéseket a szakosztályok szinte minden esetben elfogadták. Azt azonban, hogy mennyi szakosztályi tag értett egyet e javaslatokkal, illetve hányan utasították el azokat, források hiányában nem tudjuk megállapítani. 1919-ben és 1921-ben is csak egy-egy jegyzőkönyvben tüntették fel, hogy a megvitatott kérdésekben a szakosztályi véle-144 Szombathelyen is megfigyelhető a tisztviselők súlyának növekedése a szakosztályokban. L. Horváth: i. m. 358. és 363. 145 SZSZBL V B. 181. 38. köt. Kgy. 428/1912 К 7852/1912 és Kgy. 452/1912 К 12315/1912. 146 SZSZBL V B. 181. 51. köt. Kgy. 307/1924 К 9914/1924, Kgy. 381/1924 К 12183/1924, 52. köt. Kgy. 1104/1924 К 32892/1924, Kgy. 1202/1924 К 35506/1924. 147 SZSZBL V B. 181. 63. köt. Kgy. 92/1930 К 596/1930.
