Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
762 VELIKY JÁNOS nyel soha nem érhetünk czélt, mert a váltsági összeg iránt nem tudnak a felek megegyezni, s innét a nyomorúságosan kevés siker", továbbá, hogy az abszolutizmus intézményei is folyton akadályokat gördítenek a folyamat elé, ahelyett, hogy segítenék azt. Pedig — mint mondotta Kossuth — a jobbágyreformtól az ország nyugalma függ: „Magyarország jövendője bizonytalan s ingatag marad mindaddig, mig a nép terheiben a nemesség is nem osztozik, mig a nép robotol s politicai jogokkal nem bir. És ezen dolgok közt tagadhatatlan kapcsolat van."48 így gondolta ezt Batthyány Kázmér is. Később, amikor 1848-ban elérkezett a gyorsabb átalakulás ideje, a megváltakozási folyamat mindkét tényezőjének érdekeit szerette volna érvényesíteni: a főrendi táblán március 29-én erősen ellenállt a jobbágyfelszabadítás revízióját szorgalmazó konzervatív kísérleteknek, ám a földesurak megfelelő és gyors kármentesítését is szükségesnek tartotta.4 9 A jobbágyfelszabadítást nem csak „igazságosnak", hanem haszonnal járónak tekintette, a megvalósítás földesurakra vonatkozó egyik-másik szabályát azonban kifogásolta: emlékirataiban is úgy vélekedett - azonnal „kívánatos lett volna, hogy a törvény, mely a baj orvoslására indítványoztatott, feljogosította volna a földesurakat fokozatos, habár nem megfelelő (nem teljes - V.J.) kármentesítés nyerésére anyagi veszteségeikért". Ám mindezt jobbára arisztokratikus szellemben a jobbágyok számára meglehetősen hátrányos formulával valósította volna meg, ugyanis azt forszírozta, hogy a megváltakozáshoz szükséges alapot jelentős részben maguk a jobbágyok teremtsék elő.5 0 Baranyai főispánként 1848 májusában az áprilisi törvényekre utalva védelmezte a földbirtokosok frissen megszerzett polgári tulajdonát, ezért szembe került azokkal a paraszti törekvésekkel, amelyek a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztését követelték. Batthyány a polgári földtulajdon megteremtésének szereplőjeként pontosan megjeleníti az átalakulás összetettségéti Felfogásában modern polgári és hagyományos rendi érdekellentétek törnek elő, amikor egyrészt a jobbágyfelszabadítást „kézzel fogható anyagi hasznosságú" rendszabályként mutatja be, ám ugyanakkor szorgalmazza a földesurak kármentesítését, olyan formában is, hogy „az e czélra szolgáló alaphoz szükséges járulékot magok a jobbágyok viseljék, a mi nekik ösztönül is szolgált volna az iparkodásra s erőfeszítésre", mivel a különböző terhek alatt „nem épen sínlődik az adózónép", bár „néha sok alkalmatlansággal kénytelen azt viselni".51 Gondolkodásában a különböző tulajdonosi csoport-törekvések mellett politikai természetűek is megjelennek. Hiszen Jellasics szeptemberi betörése a Délvidéken számára nyilvánvalóvá tette a jobbágyigények egy részének indokoltságát, ugyanis a horvát lázadás vezetője az ellenforradalom bázisának kiszélesítése érdekében valóban ígért és osztott földet a hozzá csatlakozó parasztságnak.5 2 Viszont a ki-48 Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen, 1847/48. (szerk. és bev.: Barta István) Bp., 1951. 369-373. (Kiemelés - V.J.) 49 Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp., 1971. 176., 253-254. 50 Tóth Lőrincz i.m. (II.) 35. 51 Uo., illetve Batthyány Kázmér 1848. január 12-én a főrendi tábla XIX. ülésén elmondott beszéde. Fő-Rendi Napló. Pest. MDCCCXLVIII. I. k, 169. 52 Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp., 1951. 83.
