Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
754 VELIKY JÁNOS 31-én elhangzott országgyűlési beszédében malíciával interpretálta az esztergomi érseknek a házasságkötésre vonatkozó bonyolult fejtegetéseit, valószínűleg nem is sejtve, hogy ezzel mennyire megközelítette nem sokkal későbbi személyes jövőjét: „egyik aggodalmamat nem titkolhatom el, mellyet primás ő herczegsége szavai szültek bennem, s szívesen óhajtanám azoknak bővebb megfejtését, mielőtt feleséget veszek; mert amennyire azokat értettem, most így áll a dolog: hogy mi előtt házasságra lép valaki, theológusnak kell lennie".14 Az országgyűlési ellenzék taktikájával1 5 egybehangzóan a szólásszabadság, tágabb értelemben a nyilvánosság ügye is sokat foglalkoztatta, mivel olyan alapvető jognak tekintette, „amelyben az alkotmányos élet egyedül virágzik". De érdeklődési köre fokozatosan kiszélesedett, s megjelentek benne a közjoggal és a politikai részvétellel kapcsolatos kérdések,is. Az ellenzéki taktikának megfelelően az abszolutizmussal szemben hasznosnak és védelmezendőnek tekintette a vármegyerendszert, ám emellett egyetértett az államberendezkedés polgári átalakításával is, ezért ugyanilyen határozottsággal szorgalmazta a kormányzati felelősség megfogalmazását csakúgy, mint a városok (és városi polgárság) jogállásának rendezését, illetve az államhatalmi ágak korszerű szétválasztását. És mindezzel összefüggésben — meglehetősen korán erősítve az ellenzék egyik ágát! — alkotmányos biztosítékokat sürgetett. Úgy látta ugyanis, hogy az „alkotmányveszélyeztető elveknek ismétlését" kell megszüntetni, s ahhoz nem elegendő, „ha egy jószívű Fejedelem kijelenti, hogy a vele született nemeslelkűség inkább ragadja engedékenységre, mint szigorúságra, - a megtörtént sérelem örökké sérelem marad, míg valóban s tettleg nem orvosoltatik, s bár egyes polgárban nyugtató érzést szül, ha tudja, hogy Fejedelme kegyelemre hajlandó, a törvényhozó test tagjának egy alkotmányos Országban mindenkor őrizkednie kell, hogy vétkes ellágyulás által a legszentebb nemzeti jusokat ne veszélyeztesse". Amikor a biztosítékok megteremtéséről beszélt, érvelésében feltűnt a polgári szuverenitás gondolat: „lehet e alkotmányos Nemzetnél a kegyelem útja kívánatos? - tehet e egy szabad Nemzet szókönyvében kegyelem és igazság ugyanazt?" Abban a pillanatban azonban a sérelmekkel szembeni védelmet számos ellenzéki társához hasonlóan még a rendi intézményekben találta meg, ezért azt fejtegette, hogy „annyi veszély között, melly ősi alkotmányunkat egy, az alkotmányos elvekkel a korszellem ellenére merészen harcoló systema fenyegeti, annyi csapás között, melly ezt ujabb időkben rongálva sújtogatta, - a Vármegyék municipalitásában látok csupán annyi nemzeti erőt, mellynek szikláján az alkotmányt gyilkoló systema megtörik".16 Az országgyűlés politikai vitáiban viszonylag könnyen és pontosan tájékozódott. A kormánnyal szemben elfoglalt pozíciójában egyszerre fellelhető az állapotvédő és a szabadságteremtő szándék, illetve e kettőnek — a hazai reformerekre oly jellemző — összekapcsolása! Például a „politicai bűn" fogalmát az 14 Batthyány Kázmér 1843. október 31-én a főrendi tábla LIX. ülésén elmondott beszéde. Uo. (II. k.) 187. 15 Takáts Sándor i.m. In: Kémvilág Magyarországon. Bp., 1980. 174. 16 Batthyány Kázmér 1840. április 22-én a főrendi tábla CXXXV országos ülésén elmondott beszéde. Fő-Rendi Napló. Pest. MDCCCXL. 482., 576-577.
