Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
HOGYAN POLGÁROSODOTT A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA? 755 1843-as országgyűlési követválasztások folyamatában úgy ragadta meg, hogy abban a védekező és változtató szándék kellő arányban és egymást erősítve egyszerre jelent meg: egyrészt hangoztatta, hogy a követválasztások közben tapasztalt szabálytalanságok kivizsgálása szükséges, mert „alkotmányunk sarkköve, a municipalitas veszélyben forog, hol jobbadán azon gyanúnak van helye, hogy egyes személyek, sőt azok közt a kormány hivatalosai, kiknek egyik legfőbb kötelessége a rendet fenntartani" az „e czélra adott hatalommal visszaéltek", mégpedig azért, hogy „aranyat, bunkókat, a nyers tömeg szenvedélyeit, s utoljára katonákat is a mérlegbe rakván "„mérsékelt többséget teremtsenek".17 Ugyanakkor a kerületi napló kinyomtatása körüli vitában a kormány szándékait a modern nyilvánossághoz való viszonyon mérte le - „Mi ezen eltiltás politikáját illeti: abban maradványát látom azon szűkkeblű félénk kormányrendszernek, melly eddig divatozott s melly a nyilvánosságnak árnyékától is vissza ijedt, s a sajtóban nem Fauszt vagy Guttenberg, hanem Mephistopheles találmányát látta".18 A kormányszerveket a haladás irányába igyekezett fordítani, s a szabadságbővítés szándékát örömmel üdvözölte „a másik oldalról", különösen — mint mondta —, ha „a felelősség a kormány részéről mint egy alkotmányos országnak egy legnagyobb és legfőbb kelléke tüntettetik fel", s ezzel együtt hangsúlyosan kiemelte: „azokat jónak tartom feljegyezni, s egy jövő kérdésnél alkalmazni".19 Az 1843/44-es országgyűlésen a városi reform ügyében kibontakozó vitában újszerű álláspontok és politikai pozíciók mutatkoztak meg. Széchenyi és Eötvös József nem egészen vagy teljesen nyíltan kormányt támogató független politikai személyiségként próbáltak szerepet vállalni, és azt javasolták Metternichnek, hogy a kormány karolja fel a szabad királyi városok szélesebb országgyűlési képviselethez juttatásának ügyét és használja fel saját céljaira. így azonban a lebonyolítás módját illetően két, jellegzetesen különböző javaslat fogalmazódott meg: a kormány (lényegében Széchenyi és Eötvös javaslatával egyezően) a szabad királyi városok szavazatának megnövelésével az alsó táblán is konzervatív többséget akart teremteni (ezt biztosítandó föléjük felügyelőt állított volna); az ellenzék viszont (épp az előbbi alternatíva megakadályozása végett) a szavazatok arányának a megváltoztatását a városok belső, demokratikus választójogi reformjával kapcsolta volna össze, attól remélve helyben a reformerők többségre jutását.2 0 A felső táblán ebben a kérdésben hosszú és sokágú vita bontakozott ki, ahol Batthyány Kázmér kezdetben ingadozó álláspontot foglalt el, végül azonban egyértelműen letette a voksát. Kompromisszumként Eötvös József véleményét is elfogadta volna, aki meglehetősen ellentmondásos (liberális és konzervatív szellemiséget keverő) politikai álláspontra helyezkedett, amikor azt hangoztatta, hogy híve a helyha-17 Batthyány Kázmér 1843. november 22-én a főrendi tábla LXXVI. ülésén elmondott beszéde. Fő-Rendi Napló. Pest. MDCCCXLIV II. k., 390. 18 Batthyány Kázmér 1843. november 23-án a főrendi tábla LXXVII. ülésén elmondott beszéde. Fő-Rendi Napló. Pest. MDCCCXLIV III. к., 11. 19 Batthyány Kázmér 1844. március 7-én a főrendi tábla CXV ülésén elmondott beszéde. Fő-Rendi Napló. Pest. MDCCCXLIV III. к., 275. • 2 0 Lásd ehhez Erzsébet Andics: Metternich und die Frage Ungarns. Bp., 1973.
