Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
64 TAKÁCS TIBOR Lényeges változást jelentett az is, hogy 1939-ben már nem állítottak építkezési szakosztályt.13 7 A jogügyi szakosztály általában a jogi és peres ügyekben, szerződések tervezeteivel kapcsolatban stb. mondott jogi véleményt. Mivel az önkormányzat működésének alig volt olyan mozzanata, amelynek ne lett volna jogi vonatkozása, a szakosztály igen széleskörű véleményezési jogkörrel rendelkezett. Jellegéből adódóan a bizottságba kivétel nélkül jogászképesítésű személyek, döntően ügyvédek kerültek be. Ez utóbbiak aránya — a vizsgált korszak elejét és végét leszámítva — mindvégig 50% fölött volt, sőt, 1930-ban a szakosztály tagjainak a háromnegyede közülük került ki. Gyakorlatilag végig tag volt a város két közjegyzője is. A pénzügyi szakosztály a költségvetéssel, zárszámadással, a városi háztartással összefüggő és általában a pénzügyi és gazdasági jellegű ügyekben volt jogosult véleményt mondani. Ennek a bizottságnak a tagsága kevésbé feltételezett egyféle szaktudást: egy iparos, kereskedő vagy gazda jogi szakvéleményt nem tudott adni, ám a város gazdálkodásához sokkal inkább hozzászólhatott. Következésképpen a pénzügyi szakosztály foglalkozási összetétele jóval változatosabb képet mutatott, bár itt is az intelligencia túlsúlya érvényesült. A tagság legkevesebb fele, a korszak nagy részében a kétharmada értelmiségi vagy tisztviselő volt, utóbbiak hangsúlyos jelenléte — a banktisztviselők magas aránya mellett — jórészt a hivatalból tagsággal rendelkezők nagy számából következett. Figyelemreméltó az értelmiségen belül az egyházi személyek nagy száma: a kezdőévet leszámítva legkevesebb négy lelkész tagja mindig volt a város gazdálkodását véleményező bizottságnak. A földbirtokosok 10-12, az iparosok 6-7%-os képviselettel rendelkeztek, míg a kereskedők az 1920-as évek végéig a tagságnak körülbelül a tizedét adták, az 1930-1940-es években azonban jelenlétük szinte teljesen megszűnt. Az építészeti szakosztály véleményezési joga a magán és középítkezésekre, valamint a városrendezéssel, a köztisztasággal, közvilágítással, csatornázással összefüggő ügyekre terjedt ki. A választott tagok döntő többsége 1924-ig az iparosok, elsősorban természetesen építőmesterek, kőművesek, ácsok stb. közül kerültek ki, továbbá az 1910-es években meghatározó volt a mérnökök jelenléte is. Az 1930-as években azonban a „szakemberek" száma csökkent, és a korábban teljesen hiányzó gazdák váltak a legnépesebb csoporttá. A mérnökök (beleszámítva egy iparfelügyelőt és néhány vasút tisztviselőt) és a városi tisztviselők kivételével elenyésző volt az intelligencia képviselete. További két szakbizottság csak a század elején, pontosabban 1904-ig működött, így csupán az 1900-as mintaévben vizsgálhatjuk meg őket. A köznevelési szakosztály feladatából adódott, hogy tagjainak túlnyomó része a tanárok és a tanítók, illetve a lelkészek közül került ki. A nevelésügy háttérbe szorulását jelezte, hogy az 1904-ben mind a tanügyi tanácsosi hivatalt, mind a köznevelésügyi szakosztályt megszüntették. Az egészségügyi bizottság fennmaradt 1904 után is, ám a szervezeti szabályrendelet ezt követően már nem sorolta a szakosztályok kö-137 A városrendezésről és az építésügyről alkotott 1937:VI. tc. 25. § (1) a megyei városokban elsőfokú építésügyi hatóságként csak a polgármestert nevezi meg.
