Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 65 rébe. A bizottság öt főből állt, hivatalból tagja volt a rendőrkapitány, rajta kívül 1900-ban egy városi tanácsos, egy iparos, egy kereskedő és egy házbirtokos foglalt benne helyet. Az 1900-as szabályrendelet kifejezetten előírta, hogy a szakosztályok külön tanácskoznak, 1904-től kezdve azonban ilyen rendelkezést nem találunk. A gyakorlat is azt mutatta, hogy a szakosztályok szinte kivétel nélkül együttes üléseket tartottak. Mivel a szakosztályok tevékenységüket jobbára közös tanácskozásokon fejtették ki, célszerű az összes szakosztályi helyet együtt vizsgálni. Ez alapján választ kaphatunk ugyanis arra a kérdésre, hogy a képviselőtestület mely csoportjainak volt a legnagyobb esélye a bekerülésre, és ezáltal a véleményalkotási folyamat befolyásolására. A hivatalból járó helyeket nem számítva, 1900-ban 129 szakosztályi helyet 101 városatyával töltöttek be, vagyis a képviselőtestületnek majdnem a fele bekerült valamilyen bizottságba. A későbbiekben a betölthető helyek száma 65-re, majd az 1930-as években fokozatosan 30-ra csökkent, a képviselők tehát egyre kevesebb eséllyel pályázhattak egy-egy szakosztályi tagságra. A vizsgált időszakban — a mintaéveket tekintve — a képviselőtestületben összesen 724 személy fordult meg, közülük 232 foglalt helyet a szakosztályokban is. A képviselők mintegy kétharmada tehát egyáltalán nem tudott a szakbizottságokba bekerülni. A szakosztályok foglalkozási-társadalmi arculatát a korszak folyamán mindvégig az intelligencia tűlsúlya határozta meg. A tagok legkevesebb egyharmada mindig az értelmiségből került ki. Jogügyi szakosztályi tagságuknak köszönhetően elsősorban az ügyvédek jelenléte volt meghatározó. Figyelemreméltó az egyházi személyek nagy száma is: a különböző felekezetek lelkészei gyakorlatilag valamennyien szakosztályi tagok voltak mindaddig, amíg a képviselőtestületben helyet foglaltak. A tisztviselők a szakosztályi tagoknak mintegy a negyedét adták, majd a korszak végére arányuk jóval meghaladta az egyharmadot. A legnagyobb számban természetesen a városi tisztviselők képviselték őket. A szakosztályokban az intelligencia aránya sosem került 60%, az 1930-1940-es években 70% alá, ami értelemszerűen óriási befolyást biztosított a számukra a bizottsági véleményalkotásban. Mind az értelmiségiek, mind a tisztviselők a képviselőtestületben elfoglalt helyeikhez képest messze, sokszor kétszeresen is, felülreprezentáltak voltak a szakosztályokban. Mivel a képviselőtestületben is ők voltak jelen a legnagyobb létszámban, elvileg feltételezhetjük, hogy az értelmiségi és tisztviselő városatyák „leszavazták" a képviselőtestület többi részét. A szakosztályi tagokra leadott szavazatok azonban ezt nem támasztják alá, a tagok legnagyobb részét ugyanis szinte valamennyi jelenlévő városatya megszavazta, a kevesebb szavazattal bekerülők pedig többnyire éppen az értelmiségből kerültek ki. Az összes többi foglalkozási csoport alulreprezentált volt a szakosztályokban, csupán az iparosokról mondható el, hogy egyes időszakokban, így az 1910-es évek első felében, továbbá az 1930-as években, szakosztálybeli jelenlétük megközelítette, sőt el is érte a képviselőtestületi arányukat. Feltűnő a gazdák alacsony száma, ami gyenge érdekérvényesítő képességükről tesz tanúbizonyságot. Ez azért is meglepő, mert a városatyák között mindvégig meghatározó volt a jelenlétük, és a közgyűléseken is nagy számban jelentek meg, amiből elvileg arra lehet következtetni, hogy a szakbizottságokba is megfelelő számú
