Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
60 TAKÁCS TIBOR nem tudott kellően integrált városi közérdekek köré szerveződni, belső kohézió hiányában viszont maga is részérdekek hordozója maradt vagy azzá vált. A megosztott, részérdekeket képviselő elit viszont még kevésbé volt képes a közös érdekek megformálására és megfogalmazására. A városi elit megosztottsága így oka és következménye is volt a vezetőréteg funkcionális zavarainak. Krúdy Gyula úgy látta, hogy a vármegyei zsidóság Nyíregyházára húzódásával, és ezáltal egy egészséges konkurencia megjelenésével változás kezdődött. „A nyíregyházi ember többé nem kereste az átmeneti szegénység okát sem a tanyákon a szűkkeblűen élő tirpákokban, sem a szegény hivatalnokokban, de még a zsidóságban sem, hanem munkához látott maga is. Г-.] Kezdett büszke lenni palotáira, templomaira, közintézményeire — a nyíregyházi ember városát szerető polgár lett végül, büszke, mint akár a debreceni cívis, rátarti, mint akár a miskolci csizmadia."124 Krúdy a változás idejét, a nyíregyházi városi polgár kiformálódását a 19. század végére tette, ám a városi elit vizsgálata azt mutatta, hogy a részérdekek még a 20. században is erősnek bizonyultak. Ráadásul az első világháborút követően újabb nagy betelepedési hullámmal újabb „idegen" elem került a városba, az elcsatolt területekről menekülők, elsősorban a repatriált tisztviselők, akik szintén eltérő mentalitást és kultúrát hordoztak, mint a régebb óta itt lakók. Mégis, azok a konfliktusok, amelyek az első világháború végéig nyíltan és sokszor igen éles formában megjelentek a képviselőtestületben, az 1920-as évektől fokozatosan háttérbe szorultak. Ez elsősorban a helyi közélet és nyilvánosság megváltozásával, az egyre szervezettebb, és egyre inkább az országos politika által meghatározott helyi közélet kialakulásával függött össze. A politika által gerjesztett ellentétek, az újonnan létrehozott éles — bár korántsem átjárhatatlan — választóvonalak már nem a nyíregyházi társadalmat hagyományosan megosztó törésvonalak voltak. Ez már önmagában is csökkentette a városi társadalmon és a városi eliten belüli hagyományos megosztottságnak és szembenállásnak a jelentőségét. A különböző politikai tömörülésekben, a kormánypártban, a kisgazdapártban, de a szociáldemokrata és a nyilaskeresztes pártban is, egymásra találhattak azok a csoportok, amelyek korábban élesen szemben álltak egymással. Elsősorban a „hivatalos" kormánypárti politika lépett fel a partikuláris érdekek meghaladásának, illetve integrálásának a jelszavával, a hangsúly azonban nem is az egyes politikai erők törekvésein van, hanem azon, hogy az országos, nemzeti politika határozza meg egyre inkább a helyi közéletet. A folyamatot jól szimbolizálja, hogy az 1929-es helyi választáson formálisan még három helyi párt ipett fel, az 1930-as évek második felében viszont már az országos pártok heb i szervezetei állítottak listát. Az or zágos pártok által uralt közéletben, a helyi elit szerveződésének és működéséi ;k fórumán a helyi közérdek hangsúlyosan a nemzeti érdek részeként, anna alárendelve fogalmazódott meg. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb leheti ség adódott a partikuláris, szakmai érdekek képviseletének. Ezek ugyan nen szorultak teljesen háttérbe, így például a gazdaszövetség vagy az ipartestüle intézményes szerepét a hivatalos kormánypárti lista összeállításá-124 Krú< re 47.
