Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 61 nál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ám a szakmai alapon szerveződő csoportoknak önállóan már semmi esélyük sem volt a városi elitbe kerülni. Az intelligencia által vezetett valamennyi politikai erő, így a „hivatalos" városvezetés számára is fontos volt a választók nagy tömegét kitevő kisgazdák támogatásának megszerzése. Ez nemcsak a helyi gazdatársadalom új keletű, politikai megosztottságát eredményezte (mivel egy részük az ellenzékre, másik részük a kormánypártra szavazott), hanem a gazdák és az intelligencia szembenállását is háttérbe szorította. Szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy Nyíregyháza országgyűlési képviselője, Bertalan Kálmán, aki egyben képviselőtestületi tag is volt, 1939-ben a megválasztását követő első közgyűlési felszólalásában mindenekelőtt a gazdák sérelmeit sorolta fel, élen a piaci helypénz kérdésével. „Sérelmes, hogy a helybeli gazdák is fizessenek helypénzt, amikor itt adóznak, részt vesznek a város közterheiben, hozzájárulnak a közvilágításhoz, az útburkoláshoz, holott ők érzik annak a legkevesebb előnyét" — Bertalan Kálmán szavai szinte szó szerint visszaadják a gazdák több évtizede hangoztatott panaszait és sérelmeit.12 5 A képviselő által előterjesztett kérdéseket a testület tanulmányozásra kiadta a polgármesternek, míg pár évvel korábban még a városatyák derültségét váltotta ki, amikor egy gazdaképviselő, jánosbokori Kovács András („a képviselőtestület Kuna E Andrása") ismételten szóvá tette a helypénzfizetés igazságtalanságát.12 6 Mindazonáltal még az 1920-1930-as években is több jel árulkodik a nyíregyházi társadalom megosztottságáról, töredezettségéről, a kellő integráltság hiányáról. Bácsfalvy Antal tanár a város fejlődéséről szóló cikksorozatának egyik írásában ezt a Nyíregyházi Jótékony Nőegylet báljának sikertelenségével illusztrálja. Mint írja, „a húszas évek konjunkturális idején" egy kartársával feleségestől megjelentek a Nőegylet bálján. A teremben alig voltak résztvevők, és azok is külön csoportokban társalogtak: a vármegyei urak a katonatisztekkel, a városházi urak egymással, és így tovább. Bácsfalvy a bál sikertelenségének magyarázatát abban látta, hogy az egész magyar társadalom társadalmi osztályokra, felekezetekre, foglalkozási ágakra hullott szét, és mindenki csak a maga kasztjában érzi jól magát.12 7 A városi társadalom kohéziós erejének gyengeségét tapasztalta az 1930-as évek közepén friss diplomás tanárként idekerült Sziklay László is: „a város kulturális életét szinte lehetetlen egységes szempontok szerint vezetni. Ahány nemzedék, ahány vérmérséklet, ahány faj, — annyi szempont, annyi célkitűzés" — írta.12 8 Ezek az idézetek, továbbá a felhozott példák (mindenekelőtt a vasúti temető ügye) is azt mutatják, hogy a politika által megjelenített és képviselt közérdek sokszor csak elfedte, mintsem ténylegesen megszüntette a különböző társadalmi csoportok, a régi és az új polgárság közötti érdek- és értékellentéteket. A részérdekek, még ha háttérbe szorultak is, tovább éltek, és olykor még a városi eliten belül is egészen nyíltan megjelentek, legtöbbször felekezeti villongások formájában. 125 Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1939. júl. 2. 2-3. 126 Kdetmagvarország, 1932. máj. 7-13. 6. 127 Bucsfalvy Antal: Nyíregyháza a múlt és jeler eszméinek tükrében. Miért nem sikerül a Ny-regyhá i Jótékony Nőegylet jálja? Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. dec. 6. 3. 128 S 'day László: Nyíreg} ;áza. abolcsi Szem , 1941 1. sz. 25.
