Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 65 9 borral és Kubinyi Ferenccel.12 3 Podmaniczky leveleiből jól érzékelhető, hogy a Határozati Párt vezérkara féltette az emigrációval kiépített bizalmas kapcsolatait, ezért igyekezett Kossuth előtt lejáratni a szélsőbal képviselőit. Erre annál is inkább szükségük lehetett, mert a nemzetiségi kérdés körül 1861/62 fordulóján kibontakozó vita minden korábbinál világosabban megmutatta a határozati többség és Kossuth elképzelései közt fennálló elvi különbségeket. A nemzetiségi kérdés a hazaiak és az emigránsok kapcsolatainak tükrében (1859-1862) A magyar függetlenség kivívása és fenntartása a nemzetiségek együttműködése nélkül lehetetlen lett volna, így a nemzetiségi kérdés a Magyar Nemzeti Igazgatóság és a hazai szervezkedők tevékenységének egyik legfontosabb elemévé vált. A magyar emigránsok számos alkalommal folytattak tárgyalásokat a román fejedelemségek és Szerbia vezetőivel, amelyek egyik oldalról a várható háborúban való együttműködést, másik oldalról pedig a magyarországi románok és szerbek jogait érintették. Klapka 1859 márciusában két egyezményt is kötött Cuzával a fejedelemségek területén létesítendő fegyver raktárakról, és arról, hogy a háború után Erdélyben országgyűlés dönthet az unióról vagy a birodalmon belüli különállásról. Néhány hónappal később az időközben megalakult Magyar Nemzeti Igazgatóság küldött egy nyilatkozatot Cuzának, amelyben Kossuth 1851-ben megfogalmazott kütahyai alkotmánytervének elvei jelentek meg, és amely Erdély esetleges különállásáról nem ejtett szót. Erdély kérdésében azután 1860 őszén, Klapka újabb keleti útja előestéjén bontakozott ki vita Klapka és Teleki, illetve az unióhoz ekkor még ragaszkodó Kossuth közt. Végül Kossuth elképzeléseinek szellemében küldtek emlékiratot a román fejedelemhez. 1861 januárjában azután ismét szerződést kötöttek Cuzával a fegyverek román területen történő szállítása és raktározása ügyében.12 4 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóság tárgyalásokat kezdeményezett Szerbiával is. Kossuth Londonban tárgyalt Obrenovic Mihály szerb trónörökössel, Klapka pedig Belgrádba utazott. Belgrádban 1858-ban a bécsi udvar által is támogatott Karadjordjevicokat legyőző, inkább magyarbarátnak tekinthető Obrenovic-család került a fejedelmi trónra. 1860 őszétől már Mihály fejedelem uralkodott, aki előzőleg száműzetése egy részét Magyarországon töltötte, és Hunyady Júlia személyében magyar grófnőt vett feleségül. A fejedelem küldöttjeként 1861 februárjában Pestre látogató Jovan Ristic Andrássy Gyula vacsoráján találkozott 123 KLI III. 663-681. Jósika - Kossuth, 1861. dec. 14., Kossuth - Jósika, 1861. dec. 20.; Podmaniczky Jósikán keresztül elküldte Kossuthnak a szélsőbal által éppen akkor alapított „Jövő" c. lap szerkesztőségének névsorát, és aláhúzta benne azoknak a neveit, akikkel el tudta képzelni az együttműködést. (MOL R 90. 3937. Jósika - Kossuth, 1862. jan. 11. - vö.: Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 589-593.) 124 A Cuzával folytatott tárgyalásokról és azok eredményeiről 1.: MOL R 295. 8. t.; KLI III. 55-71., 203-212., 248-260. Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 120-124., 301-303., 405-407.; Kovács Endre: Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon. Bp. 1977. 397-408.; Borsi-Kálmán Béla: Klapka György, Genf és a románok 1847-1868. In: A kompromisszumok embere. Tanulmányok Klapka György tábornok (1820-1892) életéről. Előszó: Csetri Elek. Kolozsvár 2000. 109-123.
