Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
662 FARKAS KATALIN Eötvös Józseffel és Podmaniczkyvel. A belgrádi politikus felvetette a Szerb Vajdaság visszaállításának lehetőségét, amelyet azonban magyar tárgyalópartnerei határozottan elutasítottak. Ezt követően a belgrádi vezetés egy olyan elképzelést igyekezett népszerűsíteni a magyarországi szerbek körében, amely valószínűleg a magyar emigránsokkal való egyeztetés következtében alakult ki. Önkormányzattal bíró szerb többségű megyék kialakítását és egy szerb nemzeti főnök választásának engedélyezését várták a magyar országgyűléstől.12 5 Az emigránsok nem készítettek közös nyilatkozatot a hazaiak számára — amely talán a Kossuth, Klapka és Teleki nézetei közt időről-időre felbukkanó eltérésekkel magyarázható —, de a pesti forradalmi bizottmány tagjait is utasították a magyarországi nemzetiségi politikusokkal való tárgyalásokra, amelyhez elvi alapul Kossuth alkotmányterve szolgált volna. A volt kormányzó ebben a demokratikus szellemiségű tervezetben a nemzetiségeknek megyei szinten önkormányzat biztosítását, ezzel összefüggésben a megyehatárok nemzetiségeknek kedvező kiigazítását, és széleskörű nyelvhasználati jog megadását javasolta. Kossuth és Teleki többször is megfogalmazta, hogy addig, amíg a háború kirobbanásának az időpontja nem biztos, a hazaiak talán legfontosabb feladata a nemzetiségek körében folytatandó propaganda, vagyis a sikeres küzdelem egyik alapfeltételének megteremtése lenne. Részben ezt a célt kellett volna, hogy szolgálja az 1860 őszén beküldött pénz is.12 6 A bizottmány azonban — Podmaniczky és Ristic már említett találkozásától eltekintve —, nem épített ki kapcsolatokat nemzetiségi vezetőkkel. Ennek ellenére Kossuth az országgyűlés kezdetén még bizakodó volt, egy Irányinak szóló levelében ugyanis azt írta, hogy a nemzetiségi kérdés nem áll olyan rosszul, mint azt a címzett gondolja. Kifejtette, hogy Horvátország számára a teljes elszakadást is lehetővé kell tenni, ha a horvátok úgy gondolják, Fiume jogállását illetően népszavazást javasolt, a Muraköz és Erdély elszakadását pedig továbbra is elvetette.12 7 Ekkor még nyilvánvalóan úgy számolt, hogy az országgyűlés Teleki vezette többsége képes lesz elképzeléseinek keresztülvitelére. Az országgyűlésen a nemzetiségi kérdésről először a felirati javaslat kapcsán kezdődött vita, már Teleki halála után. Tisza Kálmán és Ivánka kifogásolták, hogy a Deák-féle előterjesztésben csak „méltányos rendezésről" esett szó a nemzetiségek kapcsán, ezzel szemben ők Teleki örökségére hivatkozva az ország integritását tiszteletben tartó nemzeti egyenjogúság elvének megjelenítését követelték. Bár a két említett határozati politikus ekkor még látszólag az emigráció irányvonalát követte, a vita során egyedül Szilágyi Virgil érvelt minden tekintetben Kossuth alkotmánytervének szellemében. A feliratba végül Deák kompromisszumos javaslatára a következő szöveg került: „Akarjuk, hogy más nemzetiségű honfitársaink nemzeti igényei mindenben, ami az ország politikai szétdarabolása és függetlenségünk feláldozása nélkül eszközölhető, még 125 A Szerb Fejedelemséggel folytatott tárgyalásokról és azok eredményeiről 1.: KLI III. 79-91. Szabad Gy.\ Forradalom és kiegyezés i. m. 121-125., 537-540.; Kovács E.: A nemzetiségi kérdés i. m. 450-465.; Ress Imre: A magyar liberálisok és a Szerb Fejedelemség az 1860-as években. In: Forradalom után - kiegyezés előtt. Szerk. Németh G. Béla. Bp. 1988. 505-506. 126 L. „A pesti központi bizottmány és az emigráció vezetői (1859-1861)" c. fejezet 127 MOL R 75. 1. cs. Kossuth - Irányi, 1861. április 6.
