Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 649 még évtizedekkel később is szívesen emlékezett vissza ezekre az időkre.61 Komáromy azután 1848-ban jelentkezett a Károlyi István gróf által felállított huszárezredbe, amelyben századosi rangot ért el. A szabadságharcot követő párizsi emigrációból még az 1850-es évek elején hazatért, majd 1855-ben forradalmi szervezkedés miatt a josefstadti börtönbe került, ahonnan egy évvel később szabadult.6 2 Mozgástere az 1860-as évek első felében meglehetősen behatárolt lehetett: múltja, társadalmi hovatartozása, baráti kapcsolatai, időközben megrendült anyagi helyzete és nyilván személyes ambíciói is arra ösztönözték, hogy a nemzeti ellenzékhez kötődő, a megélhetését és politikai befolyást biztosító közéleti szerepet vállaljon. 1859-ben a pesti központi bizottmány tagjaként személyes kapcsolatba került az emigráció vezetőivel, akiknek bizalmát is sikerült elnyernie,6 3 így annak ellenére, hogy a reformkor és a szabadságharc idején nem tartozott a politikai vagy katonai elit élvonalába, 1861 márciusában igen fontos szerepet kapott a függetlenségi törekvések terén. Komáromy, megbízatása ellenére hosszú hónapokig semmilyen jelentést sem küldött külföldre. Az áprilisban megnyílt országgyűlésen ő is a határozatiak többségéhez csatlakozott, vagyis bízott abban, hogy a nemzeti követeléseknek az országgyűlés keretei közt érvényt lehet szerezni. Hallgatásának azonban más oka is lehetett: az általa külföldre küldött személy márciusban egy olyan tudósítással tért haza Kossuthtól, amely világossá tette, hogy őszig sem háborúra, sem újabb pénzsegélyre nem lehet számítani.6 4 A pesti bizottmány feloszlása után tehát megszűnt a rendszeres kapcsolat az emigráns vezetők és a hazaiak között. Klapka éppen emiatt kérte azt májusban az otthoniaktól, hogy legalább havonta egyszer küldjenek ki valakit külföldre.6 5 Kossuth pedig Komáromyt próbálta rábírni megbízatása teljesítésére. Június végén megírta Jósikának, hogy amennyiben Komáromy egy hónapon belül nem jelentkezik, ő „kiáll a sorból". Jósika megígérte, mindent elkövet, hogy Komáromyt rábírja a jelentés megírására, de nem teszi érte tűzbe a kezét. Kérte Kossuthot, hosszabbítsa meg a határidőt hat hétre, legyen tekintettel arra, hogy a levelek lassan mennek, és Komáromy nehezen bírja rá magát az írásra. Jósika 1861 nyarán Kossuthnak küldött leveleiből kitűnik, hogy bár igyekezett Komáromyt és Almásyt is mentegetni a volt kormányzó előtt, valójában már ő sem bízott azoknak az emigráns törekvések iránti elkötelezettségében. Kossuth pedig az idő múlásával egyre lehangoltabbá vált. Július végén így panaszkodott Kiss Miklósnak: 61 Teleki Sándor emlékezései. S. a. r. Görög Lívia i. m. 39-40., 91., 271-276., 465-466. 62 HL IV 25. 11. cs.; Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1867. Bp. 1984. 281-282. 63 Kossuth „személyes jó barátjának" nevezte Komáromyt. KLI III. 639-646. Kossuth - Jósika, 1861. aug. 11 64 Kossuth természetesen a kedvezőtlen körülmények ellenére is a szervezkedés fenntartására, és lehetőség szerint továbbvitelére buzdított. (KLI III. 596-601. Kossuth tudósítása a mozgalom vezéreihez a hazában, 1861. márc. 17.) 6o A levelet Klapka Kossuth tudta nélkül, de többes szám első személyt használva küldte a hazaiaknak. Kossuth Klapka szemére vetette, hogy az abban foglaltak ellent mondanak korábbi megállapodásuknak. Emlékeztette a tábornokot, hogy a hazaiaktól nem lehet e fegyveres felkelés kezdeményezését várni. (KLI III. 621-624. Klapka a hazaiaknak, 1861. máj. 27.)
