Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
650 FARKAS KATALIN „víz ellen úsztam, s midőn parthoz érnék, baráti kezektől vissza-vissza sodortatni a folyamárba többé nem bírok".66 Jósika időközben Almásynak is írt, hátha ő felel Komáromy helyett. Tőle azonban csak egy elkeseredett, támadó hangvételű, vádakkal teli választ kapott, amelyet augusztus elején Kossuthnak is továbbított. Almásy jelezte, hogy ő tökéletes visszavonultságban él, nincs beavatva semmilyen szervezkedésbe. Ugyanakkor meglehetősen indulatosan vetette az emigránsok szemére, hogy indiszkrét módon kiírják leveleikben a hazai szervezkedők nevét, kitéve őket az elfogatás veszélyének, így nem csoda, ha azok nem mernek érintkezésbe lépni külföldön élő társaikkal. A továbbiakban egy még nagyobb súlyú felelőtlenséggel vádolta meg az emigráció vezetőit, amikor azt írta: „Egy árva szót, mi tökéletes biztonságon alapulna, nem tudtok mondani; semmi bizonyost, mire számolni lehetne: és azt akarjátok, hogy mindenáron törjön a nemzet, és ok nélkül és biztos kilátás nélkül elpazarolja erejét, vérbe borítson mindent, hogy ti aztán azt mondhassátok: lám, minő forradalmi ez a magyar nép!" Nem lehet tudni, Almásy mennyiben a saját, illetve mennyiben politikustársai, például Komáromy véleményét tolmácsolta a fent idézett levelében, de valószínűnek tűnik, hogy az legalább részben önigazolás lehetett. Almásy ugyanis alig néhány héttel korábban szervezte meg Podmaniczkyvel együtt a határozati javaslat leszavazását, amelynek következtében az országgyűlés a kisebbségben lévő feliratiak javaslatát fogadta el. Jósika is, Kossuth is visszautasította az idézett vádakat. A volt kormányzó emlékeztetett arra, hogy neki már a pesti központi bizottmány megalakulásakor kételyei voltak egyes tagok, köztük Almásy, forradalmi elkötelezettségével kapcsolatban. Arra kérte Jósikát, hogy vonja kérdőre Komáromyt, osztja-e Almásy nézeteit. Kilátásba helyezte, hogy amennyiben igen, úgy vele is megszakít minden kapcsolatot.6 7 Komáromy éppen egy nappal Kossuth fent említett levelének keletkezése előtt, augusztus 10-én írta jelentését, amelyben részletesen beszámolt a hadseregszervezés állásáról. A jelentés régóta halogatott megírásában szerepet játszhatott, hogy közelgett a Kossuth által megszabott határidő, és Komáromy nem akarta a számára tekintélyt biztosító emigrációs érintkezéseinek megszűnését. Könnyen lehet, hogy értesült a szélsőbal és Kossuth között július végén létesült kapcsolatról is.6 8 Feltehetőleg ezzel a jelentéssel kívánta pótolni a Magyar Nemzeti Igazgatóság által az előző év novemberében kért, de azóta is hiába várt hadrendet. A szervezés irányítóiként, vagyis parancsnokokként ugyanazt a 21, többnyire már a szabadságharcban is kiemelkedő szerepet játszó tisztet jelölte meg, akiknek a listáját Ivánka 1860 novemberében ismertette a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjaival. Kijelentette, hogy a tiszti állások betöltése nem lesz nehéz, mert a honvédegyletek megyénként összeírták a hadra fogható volt hon-66 MOL R 90. 3771. Jósika - Kossuth, 1861. júl. 22., 3773. Jósika - Kossuth, 1861. júl. 10., 3789. Kossuth - Kiss, 1861. júl. 22. 67 MOL R 90 3791. Jósika - Kossuth, 1861. júl. 22.; KLI III. 638-639. Almásy - Jósika, 1861. júl. 28.; MOL R 90 3803. Jósika - Kossuth, 1861. aug. 3.; KLI III. 642-643. Kossuth - Jósika, 1861. aug. 11. 68 Kossuth és a szélsőbal kapcsolatainak kialakulásáról 1. „A szélsőbal helyzete, hazai és emigrációs kapcsolatai (1861 második fele)" с fejezetet.
