Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 55 polgári iskola bővítését is, tehát csupán dacból nem tesznek a városfejlesztési tervek ellen. „Gyenge erkölcsi bátorságról" és „szinte komikus tájékozatlanságról" tesznek tanúbizonyságot azok, akik félnek a gazdák nagy számától a képviselőtestületben, és „nagyúri gőgtől" vezéreltetve féltik a várost a „kloákától". „Elismerjük nagyon szívesen, hogy a gondosan simára és fényesre fésült koponyákban sok követésre és megszívlelésre méltó gondolat születik meg, hogy a sevró, meg lakkcipőkben kényeskedő lábak okos és egészséges ideálokért hevülő főt hordozhatnak" — jegyzi meg Tomasovszky, ám természetes tanyasi gondolkodásmódjukkal ők is meg tudják ítélni, hogy mi a jó és helyes. A „topánkás urak" a „fítymálás és gúnyolódó lemosolygások helyett tehát inkább arra törekedjenek, hogy a demokráciát ne csak a választások, esetleg egyéb önérdekek hajhászása alkalmával énekeljék szívet-lelket megkapó hangon", hanem inkább kölcsönös megértéssel törekedjenek az élet, jobbításán.11 1 A gazdák hozzáállása egyértelmű: mivel jelentős mértékben kivették részüket a közterhekből, jogos lehetett az igényük arra, hogy az ő szempontjaik, érdekeik is érvényesüljenek a városban. így 1906-ban feltehetőleg nem szűklátókörűségből szavaztak a kisvasút balsai elágazása ellen, mert nem ismerték volna fel annak közgazdasági előnyeit, sőt, nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a kisvasút a Rétköz településeit hozza közelebb Nyíregyházához, megkönnyíti termékeinek a városi piacra jutását, ezzel konkurenciát teremtve a tirpák gazdáknak. A nyíregyházi gazdák joggal várhatták volna el a városvezetéstől, hogy a bokortanyák felé építsenek vasutat. Vasút hiányában ugyanis ezek lakosai csak a rossz minőségű úthálózaton tudták megközelíteni a város piacát, aminek következtében jókora hátrányt szenvedtek a környező falvak gazdáival szemben. Helyzetükre jellemző, hogy az 1940-es évek elején a bokortanyák legnagyobb része három vagy még több órányi járásra volt a várostól, akkor, amikor Újfehértóról, Nagykállóból, a rétközi falvak nagy részéből, de még Kisvárdáról is egy órán belül el lehetett érni Nyíregyházát. Sőt, a sínautónak köszönhetően még a zempléni megyeszékhelyből, Sátoraljaújhelyből is rövidebb volt az út, mint a várostól távolabb eső tanyákról.11 2 A kisvasút Büdszentmihály felé ágazó vonalának a terve sem azzal a szándékkal vetődött fel, hogy a bokortanyák közlekedését javítsa, hanem hogy az említett község megtalálja Nyíregyházával mint a vidék természetes központjával az összeköttetést.11 3 Ráadásul a vámsorompónál a nyíregyházi gazdáktól ugyanúgy beszedték a piaci helypénzt, mint a környező településekről bejáróktól. Hiába hivatkoztak évtizedeken keresztül arra, hogy ők is itt adóznak, több évtizedes sérelmüket csak a korszak végén orvosolták. A Nyíregyházán friss jövevénynek számító értelmiségi és tisztviselő réteg egyre inkább részt kért a város vezetéséből, hogy saját városfejlesztési, város-111 Ifj. Tomasovszky Mihály: Ne féljenek a kloákától. Nyírvidék, 1911. dec. 24. 3-4. 112 Vö. Márton Béla: Vasűttávolság és vásárhely-távolság a Nyírségben. Debreceni Szemle, 1939. 323-335.; Uő: Néhány városunk vasútainak vonzásterülete. Földrajzi Közlemények, 1942. 3. szám, 135-150. 113 SZSZBL V B. 181. 48. köt. Kgy. 103/1922. 1926-ban ismét komolyabb formában fogalmazódott meg a kérdés, a közigazgatási bejárásra is sor került, de a kedvezőtlen pénzügyi helyzet következtében a megvalósításra nem kerülhetett sor. L. Tiszavidék, 1930. febr. 16. 3. és febr. 18. 3.
