Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
56 TAKÁCS TIBOR rendezési elképzeléseit érvényre juttathassa, ugyanis származásából, iskolázottságából, társadalmi állásából fakadó széles látókörénél és képzettségénél fogva magát tartotta a vezetésre hivatott rétegnek. Egy képviselőjük 1917-ben a képviselőtestületi gyűlések színvonalhanyatlásának okát többek között abban látta, hogy a "vezetésre hivatott egyének csak ritkán, legfeljebb választások és érdekelt esetekben jelennek meg a közgyűléseken". A cikkíró egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy kiket tart vezetésre hivatottnak: mint írja, a városban nagyszámú intelligencia lakik, ezért nem lehet, hogy a kisgazdák kezében legyen a vezetés, mivel a városnak nemcsak gazdálkodási, hanem kulturális és gazdasági feladatai is vannak. Ezek ellátásához szélesebb látókör szükséges, amit a gazdáknak is be kellene látniuk.11 4 Valóban, a modern városi feladatok egyre nagyobb köre, legtöbbször már a problémák megfogalmazása is olyan tudás meglétét követelte meg, amivel értelemszerűen csak az intelligencia, és mindenekelőtt a bürokrácia rendelkezett. Természetesen nem a konkrét szakképzettség volt a döntő, hanem a neveltetésből és a foglalkozásból adódóan birtokolt kulturális tőke. A gazdák és az iparosok ebből a szempontból eleve hátrányban voltak, amit jól megvilágít egy 1898-as eset. A Nyírvíz-csatorna mélyítését, a hidak átalakítását tárgyalta a közgyűlés (a város arra kérte a megyét, hogy az útalapból kölcsönözze az összeget), melynek során Mészáros János egy teljesen más ügyről, a Pazonyi utca kövezéséről kezdett el szónokolni, amiért a Józanabb" képviselőtársai kinevették, míg Belfi András gazda („semmihez sem értő, de folyton szerepelni akaró városatya") egyenesen kijelentette, hogy nem képes felfogni az egész ügyet, és vegyék le a napirendről, ne rontsa a levegőt.11 5 A szűkebb értelemben vett városi polgárság, különösen az intelligencia szemszögéből ez a magatartás maga volt a kulturálatlanság és bárdolatlanság. A választásokon bejutott gazdák és iparosok számát sokallva, ezért ostorozták a képviselőtestület „felette csekély intellektuális erejét", mondván, a képviselőtestületben „magát Nyíregyháza városát egész komplexumában" kell látni, és a várt törvényhatósági jog elnyeréséhez igazolni kellene, hogy a város birtokában van nemcsak a kellő anyagi, hanem szellemi erőknek is.11 6 A helyi sajtót olvasva persze könnyen olyan kép alakulhat ki bennünk, hogy kizárólag a gazdák nem ismerték fel a modernizációból fakadó igényeket. Figyelembe kell azonban venni, hogy a lapokat még a század elején is ügyvédek, tanárok és más értelmiségiek írták és szerkesztették, így beszámolóik, vezércikkeik az ő nézőpontjukat tükrözik. A gazdákhoz és az iparosokhoz való hozzáállásukat érzékletesen szemlélteti például a Nyírvidék egyik század eleji vezércikke. „Még egy ilyen választás: és meg fog valósulni a [...] jelszó: »nadrágos embereket nem tűrünk!« Tudniillik intelligens embert: papot, tanárt, tanítót, ügyvédet, orvost, bírót, megyei tisztviselőt és senkit, akinek azon felül, hogy nadrágot visel nyáron is — tanultsága is van, esze is van s a körme alját is kitisztogatja."111 114 Szabolcsi Hírlap, 1917. júl. 28. 3-4. 115 Szabolcsi Hírlap, 1898. aug. 17. 2. és aug. 20. 2. Az idézett megjegyzések természetesen az intelligencia nézőpontját tükrözik. 116 Nyírvidék, 1897. jan. 17. 3. in Nyírvidék, 1902. dec. 21. 1. (Kiemelés — T. T.)
