Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gergely András: Kossuth levele Mezőtúrról (1849. július 27.) 609
KOSSUTH LEVELE MEZŐTÚRRÓL (1849. JÚLIUS 27.) 611 Március 25-én, egyik útja előtt, kérlelte is az országgyűlést: távolléte alatt semmi elhatározó lépést ne tegyenek.2 Nyilvánvaló persze, hogy a honvédelem ügye mindennél fontosabb volt, egy ilyen politikai kockázatot vállalni kellett. Felmerül azonban a kérdés: nem kivánt-e Kossuth némely útjával éppen távol maradni a politikai élet központjától? - A közvéleményben máig folytonosan az események középpontjában működő, szervező Kossuth képe él - az újabb szakirodalom arra figyelmeztet, hogy Kossuth politikai nagyságához éppenséggel az is hozzá tartozott, hogy bizonyos pillanatokban taktikusan visszavonult, nem vett részt szavazásokban, betegségére hivatkozott: hagyta a dolgokat kifejleni, hogy azután adott pillanatban, néha éppen a lélektani értelemben már megtörtént döntés utáni percekben lépjen újra a nyilvánosság elé.3 Az 1849. évi utakat ebből a belpolitikai-taktikai szempontból egyenként kellene megvizsgálni, és valószínűleg nem juthatnánk általánosítható következtetésre. Az úti célok mindenesetre nem alkalmiak, mesterkéltek, hanem nagyon is fontosak voltak. De tény, hogy Kossuth pl. Szegeden már nem vett részt az országgyűlés munkájában. Az első ülésnapon Aradon volt, a következőkön pedig alább ismertetendő útján. A fővezérlet kérdése 1849 júliusának végén Kossuth július 3-8. közötti ceglédi tartózkodásai és a haditerveket illető viták folytán a kormányzati munkában zavarok álltak be. A Szegeden július közepén berendezkedni próbáló kormányzat azonban ott erőre kapott. Július 14-én négy fontos esemény történt: Kossuth először is kiáltványt (nyilvános körlevelet) intézett a törvényhatóságokhoz, amelyben érzékeltette ugyan a helyzet súlyosságát („véteknek tartanám ámítani, álreményekkel áltatni a nemzetet"), de hangsúlyozta, hogy néhány hónap múlva a harc győzelemmel érhet véget. A kiáltvány elsősorban agitációra szólított fel a nép körében.4 A Fejér megyéhez intézett ugyanazon rendelet, Szemere kiegészítéseivel, már egy 30.000 főnyi, toborzás útján kiállítandó tartalékhadsereg terveiről szólott (tehát nem csupán az ellenség hátában működő általános népfelkelésről).5 E napon a kormányzó 2 KLÓM XIV 720-721. 3 Elsőként Urbán Aladár: Tíz válságos nap a Batthyány-kormány történetéből (In: Uő: A nagy év sodrában. Tanulmányok 1848-ről. Bp. 1981. 96-159.) с. írásában elemezte egy konkrét kérdés kapcsán ezt a Kossuth-i taktikát. A tanulmány első, német nyelvű változata még 1960-ban jelent meg: Aladár Urbán: Zehn kritische Tage aus der Geschichte der Batthyány-Regierung. Annales Universitatis... Sectio Historica tom. II. Bp. 1960. Hermann Robert mutatott rá arra, az 1848-1849. évi országgyűlési almanachba írott Kossuth-szócikkében, hogy Kossuth egyetlen névszerinti szavazásban sem voltjelen, még azokon sem, amelyek vitájában tevékenyen részt vett. (Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Bp. 2002. 467.) E szempontok átfogó elemzése: Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos tanúsága az 1848-1849-es forradalomról és szabadságharcról. In: Gyulay Lajos Naplói a forradalom és szabadságharc korából. 1848. március 5. - 1849. június 22. I. köt. Csetri Elek - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos és világa. Bevezetés a naplókhoz. Bp. 2003. 180., 191. - Miskolczy szerint Kossuth a képviseleti demokrácia és a közvetlen demokrácia „metszéspontján találta meg a helyét, amikor gyengélkedett, vagy beteget jelentett, akkor már lehetett sejteni, hogy valami történik az utca világában, majd lábadozóként lépett a szónoki emelvényre, hogy határozott irányt adjon az eseményeknek." (Uo.) 4 KLÓM XV 717-721. 5 Uo. 721-722.
