Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
580 HORVÁTH PÁL zépkor-centrikus maradt, és a nemzet nagyhatalmi, szupremációs hivatásának a vélelmét vitte át a jogi közgondolkodásba. A módszeres jogtörténeti kutatómunka hitelét rontotta továbbá a hazai történet-jogi irány türelmetlen nacionalizmusa, illetve a magyar jogi historizmus korábbi progresszív törekvéseinek ignorálása. Életpályájának kezdetén még a pozitivista jogtörténet alapjait megteremtő Hajnik Imre sem tudta magát kivonni az újjáéledő történeti jogi eszmék hatása alól,6 3 miután egész generációk nőttek fel nemcsak Toldy Ferenc szép álmokat őrző eszméin, hanem a Wenzel féle hun-scytha teóriát hirdető prelegálásokon is. Ezt a törekvést egyébként éppen Toldy Ferenc erősítette meg azáltal, hogy a Jó bécsi kapcsolatokkal rendelkező" Wenzelt a Történeti Bizottmányhoz kötötte64 . Sem a kiterjedt jogtörténeti forráskutatás, sem a nemzeti jog takarójául használt európai jogtörténet nem változtathatott most már azon, hogy a végre katedrához jutott jogtörténettudomány kora vágyálmait a mitoszt-teremtő romantikával elégítette ki. Minden ellentmondásossága ellenére joggal mondhatjuk mégis, hogy a történeti módszerek alkalmazása által a jogtörténettudomány éppen ebben a korban nyert polgárjogot, nem egyedülálló példát szolgáltatva arra, hogy a „történelmileg és politikailag visszanéző" eszmei alapállásból is születhetnek tudományos eredmények.6 5 Az a jogtörténettudomány azonban, amely az Egyetem Jog- és Államtudományi Fakultásán valóban a történeti-jogi eszmék újjáéledésének melléktermékeként született, a nacionalista illúziók újratermelésével sem juttathatta önállósághoz a nemzeti jog történetét6 6 . Valójában ugyanis csak az 1890. április 25-én kelt legfelsőbb elhatározás adott helyet úgy a hazai, mint az örökös tartományok egyetemein a nemzeti jogtörténet önálló katedráinak a felállításához. Két évszázad telt el tehát azóta, hogy az első Ratio Educationis (1777) még a jus patrium segédtudományaként a hazai jog históriájának a kimunkálását kezdeményezte. Ez az igény azonban csak a 19. század második felében realizálódott egy alapjaiban megváltozott történelmi szituációban, amikoris a hazai történeti-jogi irányzat keretei között, a 18. század második felébe visszanyúló alapozó munkálatok nyomán a jogtörténettudomány már kifejlődött. A neoabszolutizmus korától, közel a 70-es évek végéig tart ez a szakasz, miközben a történeti-jogi eszmék a feudális maradványokkal terhes jogrendünk szinte minden ágazatában jelentkeztek.67 A folyamat ellentmondásos voltát a ma-63 Ld. Degré Alajos-. A magyar jogtörténetírás keletkezése, ih. (1968) 300., Vö. Máthé Gábor: Hajnik Imre centenáris munkája a magyar jogtörténet szerepéről. In: Jogtudományi Közlöny XXV (1970) 7. sz. 383. 64 A programjában „pozitív irányt" hirdető Történeti Bizottmány és Wenzel kapcsolatáról ld. R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban II. köt. Bp. 1973. Bp. 1973. 267. 349., 346. Stb. Vö Wenzel sajátkezű értékelésével a Vázlatok a Magyar Tudományos Akadémia félszázados történetéből. Bp. 1881. 14-16., 42. Stb. alapján. 65 Miként találóan utalt erre Kulcsár Kálmán: A történeti szemlélet a XX. század jogtudományában, ih. (1962) 324. 66 Amelyre legutóbb Hans Lentze is jogosan utalt. Ld. Universitätsreform (1962) 136-137., vö. Die Einführung der Rechtsgeschichte als Unterrichtsfach in der Universitätsreform des Ministers Graf Leo Thun-Hohenstein. In: Einzelne Probleme der Rechtsgeschichte des römischen Rechts. Acta Jur. Et. Pol. Szeged 1970. 312-313. 67 Sőt, mi több, a Kar jogi tanszakaiban lassan túlsúlyra jutottak, ld. erről Szászy Schwarz Gusztáv: Parerga. Vegyes jogi dolgozatok. Bp. 1912. 237-274.
