Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
A HAZAI JOGI TUDOMÁNYOSSÁG FEJLŐDÉSE 577 keretei között került sor. A vállalt történelmi szerep is közelálló, miután Frank Ignácz a modern jogtudomány figyelmét elsődlegesen a történelmi jog irányába kívánta fordítani a múlt és a jelen feltárása érdekében. Ez a kétségtelenül múltbatekintő koncepció azonban már a romantikus nacionalizmus mitoszteremtésétől mentes volt, a kodifikációellenesség és a történelmi joghoz fűződő ragaszkodás viszont a történeti-jogi iskola alapeszméinek a közvetlen hatását teszi felismerhetővé. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a megkésett polgári átalakulásban realizálódó nemzeti megújulás gondolatától Frank a tragikus életút utolsó fázisában sem szigetelődött el hermetikusan. Erre utal a sokat idézett akadémiai székfoglaló értekezése (1848/, amelyben „meleg szavakkal ajánlá közremunkálását a tudományok és a haza közös ügyeinek az előmozdítására".4 7 Hasonlóan pozitív elemeket tartalmaz az ugyancsak porosz minták követését jelentő tanszabadsággal (Lehrfreiheit) való viharos találkozása az 1848-49-es forradalom napjaiban.48 A történeti-jogi szemléletet megteremtő Frank Ignácz életműve tehát módfelett összetettnek mondható, de nem vitatható, hogy ez őt a korabeli tudományosság legmagasabb pontjára emelte. Nyilvánvaló viszont, hogy az imigyen kitárulkozó történeti-jogi eszmeáramlat ettől kezdve szerves alkotóelemévé lett a magyar jogi historizmus fejlődésének, illetve a modern jogtörténeti kutatómunka meghonosításának hazánkban. A megkésett polgári átalakulás közelsége szolgáltatta azt a konkrét eszmetörténeti szituációt, amely — miként számos közép- és kelet-európai nép jogi közgondolkodásában — hazánkban is a történeti jogi szemlélet kialakulásának kedvezett.4 9 A Kar már a 19. század első harmadában lehetőséget nyújtott Frank Ignácznak az irányzat megteremtésére. így a tüzetesebb elemzés azt mutatja, hogy nem a sokat idézett Principia Juris Civilis Hungarici 1829-ben, hanem már a Specimen elaborandarum institutionum juris civilis Hungarici-ben (1823) előttünk áll az életmű. Sőt, a Specimen 1820-as változatának, és a kettős összetevőjű alkotás egyik részletének50 még korábbi időkben történt megfogalmazása alapján mondható, hogy nálunk a történeti-jogi szemlélet alaprétegeződése a porosz-német talajon kifejlett ősforrásokkal szinte egyidejűleg jelen volt. Amit pedig a korabeli magyar jogi közgondolkodás számára felkínált, nem más volt, mint a megkésett polgári átalakulás majdan tapasztalható kompromisszumos eredménye. Az oknyomozó jogi historizmus módszeres forráskritikai alapvetése mellett tehát a tudós Frank Ignácz a magyar nemesi reformtörekvések határainak a kiformálódásában is elevenül hathatott. Az Egyetemen Frankot hallgató Eötvös József szellemi előrehaladásában hagyott nyomokat pl. a történeti jogi szemlélet,51 amiről maga is bizonyságot tett 47 Ld. Pauler Tivadar: Adalékok (1878), 164-165. 48 Ld. az eredeti levéltári források nyomán Horváth Pál: Frank Ignácz történelmi szerepe, ih. (1972) 42-16. 49 Peschka Vilmos: Thibaut és Savigny vitája. In: Állam- és Jogtudomány XVII. (1974) 3. sz. 379. 50 Ld. De donatione Regiae. 51 Ld. Bényei Miklós: Eötvös József jogi és államtudományi műveltségének forrásai. In: az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztály Közleményei V (1971). 3-4. sz. 365-366.
