Századok – 2006
FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483
A MAGYAR SACHSENSPIEGEL-HEZ 493 habe megnevezéssel azonos jelentéssel bír. Bár nyilvánvalóan további kutatást igényel, miért is e helyütt csupán enyhíthetem a szakmabeli communis opinio — általam is visszaadott — azon megállapítását, mintha „tulajdon"-t (eigen) csak hűbérúr, pontosabban: a hűbéri láncolatba beiktatott birtokos élvezhetett volna. Az egyébként jól tudott, hogy Németfoldön nem érvényesült a francia nulle terre sans seigneur. A Sachsenspiegel különösen nyomatékosítja ezt. Pör esetén a tartományi jog szerint előnyösebb helyzetben volt az e\i]gen birtokosa azzal a peres féllel szemben, aki hűbérbirtokának (lene) állította a jószágot (Ssp. Ldr. II. 43. 1.). Gewere. Egyike azoknak a magyarul szinte visszaadhatatlan fogalmaknak, melyekkel — mint olvasni — jócskán meg van tűzdelve a Sachsenspiegel. Gierke „a dologi jog ruhájának" (Kleid, des Sachensrechts) nevezi. А 19. századi német germanisták ágas-bogas elméletet szőttek a 'birtokban tartás, birtoklás' (Gewere) köré, mintegy bizonyítandó: ők is képesek a romanisták által tökélyre fejlesztett fogalmi jogászkodásra (Begriffjurisprudenz). Mint a Sachsenspiegel is igazolja, a gewere, mely manapság a nem szakmabeli olvasó számára — bővebb magyarázat nélkül — csak 'birtok'-ként (Besitz) adható vissza, valóban létezett. Puszta fogalomként (gewere, sine gewere, veren, geweren Ssp. Ldr. I. 20., I. 45. 2., I. 47. 1. 12., I. 52. 3.), még inkább beszédes szóösszetételekben, mint: 'birtokában tart' (in geweren hevet Ssp. Ldr. I. 15. 1.); 'ahol azok birtokában voltak' (he se hadde binnen sinen geweren Ssp. Ldr. I. 22. 3.); 'igaz' vagy 'jogos birtokában van' (in rechten geweren hevet Ssp. Ldr. II. 31.); 'valódi birtokjog', helyesebben 'birtok' (rechte were Ssp. Ldr. II. 44. 1.); 'a jószágot birtokában bírja' (in gewere des gudes Ssp. Ldr. II. 18. 2.; en gut in gewere hevet Ssp. Ldr. II. 44. 2.). A forrásokban ez az intézmény leginkább a földbirtokba iktatáskor, a „dologuralom" átadásakor, tehát éppen a változás időpontjában szokott fölmerülni gewere vagy giwerida néven, melyet a latin oklevelek a vestura vagy investura fogalmával szoktak kifejezni. Jakob Grimm a „felruházás" (einkleiden: vestire, investrie) szóból eredezteti, míg mások a weri, wer (Obhut, Besitz 'óvás, birtoklás') szóból vezetik le (Siebs, H. Meyer). Olyan megfejtése is van, amely szerint a were (lat. arma 'fegyver') szóból származik (Heergewäre). Francia és angol megfelelője (saisine, seisin) az 'ültetni' igéből (lat. sacire) vezethető le: „birtoka ültetés" (in Besitz setzen) értelmű. E francia (és angol) intézmény mindvégig megmaradt az ingatlanok birtoklásformájának, míg német változata (Gewere) az ingóságokra is kiterjedt. A kora középkorban az oklevelekben olvasható investitura is eredetileg a valamely intézménnyel való fólruházás folyamatát jelentette. E jelentése a magyar jogban mindvégig megmaradt a birtokba való bevezetés, beiktatás értelmében. De már a középkorban jelentette eredményét is: „a fölruházott állapotban", azaz birtokban létet, a dolog fölötti tényleges uralmat (tatsächliche Sachherrschaft). Bár magam Európa jogtörténetéről írott munkámban,1 2 germanista jogdogmatikai elemeit is bemutatva — megkülönböztetendő a római jogi eredetű 12 Ruszoly József : Európa jogtörténete. Az „újabb magánjogtörténet" Közép- és Nyugat-Európában. Bp. 5 2006.
