Századok – 2006

FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483

494 RUSZOLY JÓZSEF possessiotól — 'birtok' helyett 'birtoklás'-nak neveztem el, e helyütt mégis némi egyszerűsítéssel 'birtok'-ként emlegetem. De nem tulajdonként, hiszen a hivatkozott szöveghelyeken éppen eltérő tulajdonfajták birtokban létét: tényleges uralmát jelenti. (A gewere nélkül igényelt hűbérbirtokról: Ssp. Ldr. II. 42.1.) Visszatérve a nem hűbéri jelentésű egen, azaz Eigen-re (másutt: egenscap, Eigenschaft; itt: 'tulajdon'), az személyre: jobbágyra, azaz testének tulajdonára (Leibeigen) is vonatkozott; ellentéte a szabad volt (vri, frei Ssp. Ldr. III. 6. 7., III. 32. 2.; III. 42. 6.). Bann és ding. A tartományi jogban több előforduló koniges ban/bann/ banne kifejezés a fordításban jókora általánosítással 'királyi joghatóság/jogfennhatóság/fennhatósága' értelmet nyer (Ssp. Ldr. I. 21. 2., I. 22., I. 59. 2., III. 69. 1.), s csak a 'királyi ítélkezés', illetve a 'királyi törvénykezési hatalom' változat közelíti meg lényegét (Ssp. Ldr. II. 61., III. 64. 5.). A mai németbe is átvett fogalom (Königsbann) értelmezése e tekintetben egyértelműbb lehetett volna. A frank király hatásköre, sőt hatalma, melyet a német király (német-római császár) s a francia király is megörökölt, az egyidejűleg parancs és tilalom jelentésű Bannhan (auctoritas) összpontosult. Fő feladata a béke és a jog fönntartása volt. Ez eredetileg a népjogokban büntetlenül hagyott — a 6. századból a királyi törvénykezés és törvényhozás által mégis büntetendőnek minősített — cselekmények megbüntetését jelentette; általában 60 solidus (Schilling) bírsággal. Ez volt a Bann-büntetés (Bannbuße) alapesete; ezt törvények esetenként megkétszerezhették, megháromszorozhatták, sőt Nagy Károly a rendkívül szigorú Capitulare Saxonicumban (782/785) még 1000 solidus büntetéssel is fenyegetett. Az e szankcióval kiadott királyi parancsokat és tilalmakat a tudományosság a máig irányadó germanista jogtörténész Heinrich Brunner nyomán három kategóriába osztja. a) A békeparancs (Friedensbann) kiveszi a bosszú (Fehde) mint egyébként a jogellenes cselekmények hagyományos megtorlása alól az özvegyeket és árvákat, az egyháziakat, a kereskedőket; továbbá a templomokat és egyházi javakat, az utakat, erdőket, a vizeket, a halászatot és a vadászatot. b) A „rendeleti", azaz törvényhozási jogánál fogva kiadott parancsban (Verordnungsbann) a király általánosan kötelező normákat állíthat fol: törvényeket hozhat. Ezek részint a népjogok megerősítését, részint kiegészítését szolgálják. A népjogokat egyoldalúan ezek sem változtathatják meg. c) A király végrehajtó hatalma a „közigazgatási parancsban" (Verwaltungsbann) nyilvánul meg. Ezt tovább is adhatja, delegálhatja tisztségviselőinek, például a grófoknak (Grafenbann). Ez utóbbi megsértésének a szankciója — bírságpénze — a királyi parancsénak általában csak negyede (15 solidus). Kivéve Szászföldön, ahol súlyosabb esetekben (causae maiores) 60 solidus is lehetett. A királyi Bann-átruházás Németföldön a 15. századig fönnmaradt. A királyi hatalom jogosítványainak átruházását jelentette. A tartományúri hatalom kialakulásának és megerősödésének jogszerű alapja lett. (Mily különös: e frank eredetű, királyi hatalmat kifejező fogalom — talán francia közvetítéssel — a kisebb királyi haszonvétel értelmű banalitás és a banális szavainkban él tovább.)