Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
36 TAKÁCS TIBOR A képviseleti díszközgyűléseken megjelentek nagy száma nem véletlen, ezek ugyanis jelentős reprezentációs lehetőségeket biztosító társadalmi események voltak, főleg azok, amelyeken megyei vagy akár országos vezetők is részt vettek. Bár könnyű lenne elmarasztalni a városatyákat amiatt, hogy fontosabbnak tartották a reprezentációt, mint a város mindennapi ügyeivel való foglalkozást, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni ezen gyűlések szimbolikus közösségszervező funkcióját. Elsősorban nem a képviselők magamutogatását, hanem a helyi társadalomnak mint közösségnek a reprezentációját szolgálták, vagyis a város kollektív identitásának megteremtésében fontos szerepet játszó aktusok voltak. Minden bizonnyal társadalmi igény is volt, hogy a várost megjelenítő testület tagjai ezeken a városi ünnepeken minél nagyobb számban vegyenek részt, hiszen kik lettek volna illetékesek a várost megjeleníteni, ha nem a városi elit tagjai. Ilyen értelemben ezek a díszközgyűlések, éppen a reprezentáció folytán, az elitnek a várossal való kapcsolatát jelképes formában erősítették meg. Nemcsak a tisztviselők, hanem a szakosztályok és más bizottságok tagjainak a megválasztása iránt is az átlagosnál jóval nagyobb érdeklődést mutattak a városatyák. Ha semmiféle választás nem szerepelt a tárgysorozatban, szinte gyanúsnak tűnt a közgyűlés nagy látogatottsága, ám ezekben az esetekben is többnyire személyi kérdések játszották a főszerepet, legyen szó akár segélyezéséről,2 1 -1 akár a főjegyző szabadsága következtében a polgármester helyettesének kijelöléséről.3 0 A választásokon és az ünnepléseken kívül alig, az első világháború utáni mintaévekben pedig egyáltalán nem találunk olyan közgyűlést, amelyen az átlagosnál lényegesen több városatya jelent meg. Ám még 1918 előtt is gyakorlatilag csak az új gyógyszertárak nyitása csalogatott rendszeresen sok képviselőt a közgyűlési terembe. A képviselőtestületnek 1900-ban az ötödik, 1906-ban a hatodik, 1912-ben a hetedik, 1918-ban a nyolcadik gyógyszertár felállításáról kellett döntenie.3 1 A folyamatosan gyarapodó városi lakosság növekvő igényei megkívánták újabb gyógyszertárak nyitását, ezek azonban értelemszerűen veszélyeztették a már meglévők pozícióit. A patikák üzemeltetői ezért ádáz harcot folytattak az újak engedélyezése ellen, és igyekeztek minden követ megmozgatni — a jelek szerint sikerrel. A képviselőtestület ugyanis az esetek zömében a kérvényeket a közegészségügyi bizottság javaslatára elutasította, éppen arra hivatkozva, hogy az újabb patikák megnyitása a már fennállók működését és megélhetését veszélyeztetné. A végső döntést azonban a belügyminiszter hozta meg, aki rendre engedélyt adott újabb gyógyszertárak nyitására. A lényeg azonban a testület véleményér van: a városatyák erősen védték a már jogosítvánnyal rendelkező gyógyszerészek pozícióit, a kérvények elbírálásakor elsősorban az ő, és nem a lakosság ér lekeit vették figyelembe. Az egyetlen kivételt Nagy Kálmán jelen-29 Az 1897. nov. 5-i közgyűlés szokatlanul látogatott volt, pedig a képviselők "rendszerint csak olyankor jelennek meg nagyobb számmal a gyűlésteremben, ha választás forog szóban, vagy ha zajos jelenetekre van kilátás". A nagy érdeklődés minden bizonnyal egy színinövendék és egy joghallgató segélyezési ügyének szólt, ugyanis ezek tárgyalását követően a képviselők "tömegesen hagyták el a gyűléstermet" L. Nyíregyháza, 1897. nov. 11. 2. 30 Szab< esi Hírlap, 1913. jan. 25. 4-5. 31 Az ül sek időpontja: 1900. ápr. 27., 1906. máj. 18., 1912. dec. 10., 1918. júl. 26.
