Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Gerics József-Ladányi Erzsébet: 11. századi történeti események középkori történetírásunkban 349
11. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNETI ESEMÉNYEK 351 A két szöveg kiemelt, állítólag rokon hangzásának nem tulajdonítunk semmiféle bizonyító erőt, mivel az évkönyv 1044-nél is Fehérvárt Wizinburgnak nevezi, német nevét a magyar szerző tehát ott is megtalálta.8 A magyar krónikásnak, s általában hazai történetírónak nem volt szüksége a bajor évkönyv 1063. évi közlésének ismeretére annak tudomásulvételéhez, hogy Magyarországon Fehérvár a „sedis regni (regalis) civitas".. Fehérvárról a krónika 1046-nál, I. András koronázásánál megjegyzi, hogy „in civitate regia Alba" nyerte el a koronát, 1063-ban Salamonról írja meg, hogy „venit in civitalem regiam Albam".9 István nagyobb legendája szerint István király a Szűz Mária - székesegyházat „in ipsa regalis sedis civitate, que dicitur Alba" építtette fel, a Hartvikéletrajz szerint pedig holttestét „ad sedem regalem Albam videlicet" vitték.10 Fehérvár sedes regia jellege annyira köztudott és hangoztatott volt a 11. századra vonatkozó, magyarországi feljegyzésű adatokban, hogy a krónika 1044. évi eseményre vonatkozó elbeszélésében való feltűnését sehogyan sem indokolt az 1063-ra vonatkozó évkönyvmondattal kapcsolatba hozni. Ha mégis ezt erőltetnénk, akkor seregnyi más adattal is ezt kellene tenni, s az említett évkönyvhelyet a terminus előfordulásainak ősforrásává nyilvánítani, ez pedig képtelenség. A kifejezés igen széleskörű tér- és időbeli európai elterjedését vizsgálva, jó tudnunk, hogy Toledót, a nyugati gót székvárost 589-ben nevezik először civitas regianak, 683-ban urbs reg iának, Aachent a Karoling-kortól sedes regni principálisnak.n Regia civitas olvasható Mainzól a Continuatio Reginonis-ban (ad a. 953), urbs regia Magdeburgról (Widukindnál II. 6. és III. 10), valamint „Rainesburg"-ról — azaz Regensburg-ról — (uo. III. 20), regalis urbs Frankfurtról (Hrosvitha-nál).12 Ezért a Fehérvárra való 1044. évi alkalmazásánál az 1063-i évkönyv-bejegyzés használatának gondolata nem bizonyít semmit. A krónika 77. fejezetében Péter III. Henriktől való ünnepélyes trónra ültetésének leírása13 a németek védencét uralmát kedvező körülmények közt, jó előjelekkel újra kezdő királynak mutatná be. Ez 1045-ben váratlan és annál tragikusabb kifejletbe ment át: István-i folytatás helyett annak teljes tagadásába, a magyar államiság megsemmisítésébe. A krónika ezt az évkönyvből átvett szöveggel így írta meg: ,,[1045-ben Pünkösd] szent ünnepén Péter király Magyarországot aranyozott lándzsával átadta [Henriknek], a magyarok és egyszersmind a németek előtt".1 4 Maga az aktus jelképszerűen szintén a magyar királyság önállóságának feladását fejezte ki, hiszen Istvánt királlyá is legvilágosabban a lándzsa kézbe vétele tette, miként sógorát, II. Henriket német királlyá. A szerző megrázóbban aligha állíthatta ellentétbe a krónika 77. és 78. fejezetét, s irgalmatlanabbul nem fejezhette volna ki ítéletét Péter felett. A 81. fe-8 Annales 37. 9 SRH I. 343. és 361. 10 SRH II. 385. és 432. 11 L. Bónis György: Székesfehérvár, az Árpádház székhelye. In: Székesfehérvár évszázadai I. Az államalapítás kora. Szerk. Kralovánszy Alán. Székesfehérvár 1967. 51-52. 12 Georg Waitz - Gerhard Seeliger: Deutsche Verfassungsgeschichte VI.2 Berlin 1896. 309. (4. sz. jegyz.), 307. (4. sz. jegyz.), 306. (2. sz. jegyz.) — Konstantinápolyt István nagyobb legendája önállóan „regia urbs"-nak nevezi, 1. SRH. II. 386. 13 SRH I. 333. 14 SRH I. 334.
